Takáts Tamás a magyar zenei élet egyik legszínesebb egyénisége, aki örömét leli a zenélésben. Az októberi, különleges East Arénakoncert kapcsán beszélgettünk.

– Milyen koncepció mentén épül fel a koncert, illetve miért gondoltátok úgy, hogy csináltok egy nagy Aréna koncertet az East-el?
– Nagyon izgalmas lesz az egész koncert! Egyrészt az a koncepció, hogy időrendben haladunk majd végig az East életművén. Ugye több korszaka van a zenekarnak, és Móczán Peti, a zenekarvezető összeszedte, akit csak lehetett, hogy mindenki jelen lehessen a saját dalainál. Az East legkorábbi korszakától, amiben a Szakcsi Lakatos Béla is benne volt, egészen mostanáig, amiben én és Dorozsmai Peti jövünk. Azt hiszem mi érkeztünk legkésőbb a zenekarba. A koncert 3 órás lesz, úgyhogy mindenki kösse fel a gatyát! (nevet) Hogy honnan jött az ötlet?
Egyrészt úgy éreztük, van valami a levegőben, valami East feltámadás-feeling, talán így lehet a legjobban összefoglalni. Megugrottak a közösségi oldal nézettségei, igény mutatkozott a zenekarra. Valahogy leesett az embereknek ez az életmű, és úgy éreztük, itt van az idő! (nevet) Másrészt, valószínűleg ebből kifolyólag sikerült szponzort is szerezni, aki ennek az anyagi hátterét is biztosítja. Anélkül, hogy különösebben többet játszanánk, mint szoktunk, csak ez az évi 2-3 buli volt, mégis elkezdtünk pörögni! Igaz, ezek a koncertek jelentősek voltak, mint a
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával adott koncertünk tavaly előtt például, és az előző évben is volt pár csodálatos fellépésünk.
– Az Eatshez köthető talán a leggyönyörűbb magyar 1956-os emlékdal. Neked melyik a kedvenc dalod a zenekartól, ha van ilyen?
– Nem is tudom, sok kedvencem van. A szerelem sivataga, az nagy áttörés volt nálam, akkor az 56-os dalt is nagyon szeretem, nagyon megszenvedtünk érte, hiszen akkor azért még nem járt vállon veregetés, mikor megírtuk és eljátszottuk. Aztán a Rádió Bábel korszakból is vannak kedvenceim, mint az Elrejtettél a szívedben, vagy az Eljön majd a nap, ami tényleg az egyik nagy titkos favoritom, nem annyira népszerű, de én nagyon szeretem. Nehéz egyet kiválasztani, sőt, nem is tudnék.

– Énekelsz az East mellett a Karthagoban is, ahol 38 éve változatlan felállásban játszotok. Nemrég egy szuper hangulatú koncertet adtatok Budapesten. Mi újság a Karthago környékén?
– Aktívak vagyunk! Ez talán még össze is függ az East-el is: az élő, a súlyos zenének -úgy értem a súlyosat, hogy igényes- visszatért a becsülete. Az emberek szeretnének valódi, kipróbált értékeket látni. Azokat, amik 20, sőt, 30 éve is ugyanolyan jók voltak! Az idő garantálja a minőséget, ha az a valami fenn tud maradni még egy szabad világban is. Most már senki nem tud arra hivatkozni, hogy nyomja a párt, vagy esetleg hatalmi eszközökkel van futtatva valami, vagy akár egy gazdag szülő, vagy egy politikai hang által van ott, ahol. Ha valami mögött valódi művészi értékek vannak, akkor az úgy látszik, képes maradandóvá válni és erre a maradandóságra vevő mostanság a közönség.
– A Karthagoval az utolsó stúdiólemezetek 2009-ben jelent meg Időtörés címmel. Nem gondolkodtatok még esetleg egy új lemezen?
– Dehogynem! Dolgozunk már rajta! Konkrétan, ha a belső “titkokat” elmondom: 4 nóta van kész. Valamikor nyár elején néztünk össze, hogy nagyon szép és nagyon jó a Karthago eddigi munkássága, de kéne új lemezt csinálni. Egyébként az East-re is próbálok nyomást gyakorolni ez ügyben, hogy kellene új dalokat csinálni, mert én nagyon szeretem a zenekart. Ott tinédzserkori barátaimmal játszom együtt, a Karthagosokat nem is ismertem még, mikor Pálvölgyi Gézával és a Dorozsmai Petivel együtt nyomultunk a tinédzser partikon! (nevet)
Ilyen szempontból nagyon kedves nekem a zenekar, ezért próbálkozom ott is ezzel. A Karthagoval pedig, mint aktív zenekar, már dolgozunk az új számokon. Tulajdonképpen három zenekarom van: a szabadidő zenekarom a Takáts Blues Band, a Karthago, ahol felnőttem, az East pedig a tinédzserkori szerelem, a fiatal korom ébredezése. Nagyon vicces, mert rajongó is voltam, és jártunk úgy East-re, mint hallgatók Dorozsmai Petivel és a Pálvölgyi Gézával!
(nevet) Megnéztük az East-et a Petőfi Sándor utcai jazz klubban például, és nagyon tetszett nekünk, tehát mondhatom azt, hogy az East egy tinédzserkori szerelem.
– Milyen érzés volt neked ezek után bekerülni oda, mint énekes?
– Csodálatos érzés, olyan volt, mint amikor valaki hazaérkezik. Megcsapkodtuk egymás hátát Petivel meg Gézával, és így szóltunk, hogy “Nahát, itt vagy te is?” meg “Újra együtt!”(nevet) Akkor Varga Jani gitározott, Móczán Petiék voltak az ős-East és akkor mi hárman voltunk a tinédzserkori rajongók, akik bekerültek ebbe a zenekarba.


– Említetted a Blues Band-et az előbb. Nagyon fontos megjegyezni, hogy tavaly megjelent egy album “Úton” címmel, ami – nem akarok nagy szavakat használni, de – talán az egyik legjobb Blues Band anyag lett a banda pályafutása alatt. Te milyennek érzed?
– Én rockosnak érzem. (nevet) Egy koncepció, hogy Úton lett a lemez címe, mert az előző lemezünk volt az Ébredj fel. Az egy ilyen ébredezős lemez volt, a megtérésem után az első Blues Band album. Keresztény hitre tértem, elfogadtam Jézust megváltómnak, szabadítómnak, és az első ilyen lemezünk az “Ébredj fel” volt, a második az már az “Úton”, mert már az úton vagyok, az igazi úton. A műfaji meghatározás az pedig spontán keletkezett. A Blues Band-et azért hívom néha szabadidő zenekarnak, mert abszolút spontán az egész, nem igazán szoktunk
tervezni, hanem ami jön, tudod? És valahogy amikor gyűjtöttük össze a nótákat, akkor olyan rock-os lett az összkép. Van rajta egy egészen kemény rock-os vonal, nem heavy metal vagy hard rock, de a nagyon szigorú blues-erek egy kicsit nyammognak is miatta! (nevet) De mi ezt a vonalat képviseltük mindig! Van rajta az a fajta, amolyan populáris blues, amit mondjuk Eric Clapton is képvisel, de egy kicsit kilóg mindig a műfajból. Ilyen lett, de nem így, ilyennek
készült, csak ilyen lett az Úton című lemez. Olyan vegyes, tehát nem az az archaikus blues: vannak rajta persze olyanok is, meg ütős témák is, sőt, meglepetésként a végén egy teljesen akusztikus feldolgozása két régi dalnak: a Pocsolyába léptem és a Megöl a vágy, két népszerű Blues Band dalt feldolgoztunk akusztikus változatban is. Úgyhogy egy színes lemez, ha lehet így mondani, talán az egyik legszínesebb Blues Band lemez.

– Említetted, az “Ébredj fel” kapcsán, hogy az volt az első lemez azután, hogy megtértél és
elfogadtad Jézust. Te ezt mindig is nyíltan vállaltad, hogy a hit útjára léptél. Ért ezért valaha téged negatív megkülönböztetés?
– Persze, talán, de olyan komoly nem. Azért, hála az Úrnak, ma már elmúlt az a kommunista, marxista hozzáállás, amikor a hit, a vallás egy tabutéma volt. Közeledünk ahhoz, amin mondjuk Amerikában senki nem akad fenn: ha egy rocksztár Jézusról énekel, vagy azt mondja, hogy áldjon meg az Úr téged. A kulturált világban azért ez nem egy nagy skandallum és ilyen szempontból is közeledett Magyarország a kulturált Európához. Tehát olyan nagy üldözések
nem érnek. (nevet) Nyilván alig mérhetően kevesebb a közönség, mert mondjuk az első sorokban a lány rajongók nem számíthatnak arra, hogy esetleg elkapom őket koncert után (nevet). Aki csak ezért jött, az ezután már nem fog eljönni, ahogy az sem, aki azt akarja, hogy reklámozzam az alkoholizmust vagy a kábítószereket. Nekik nyilván nem fog tetszeni, amit most képviselek a színpadon, de azért fontos, hogy nem szoktam a Blues Band koncerteken igét
hirdetni, azt rábízom a lelkészekre. Természetesen a Karthagoban vagy az East-ben sem kezdek el evangelizálni, de nyilván képviselek egy világnézetet, amit például az East-ben a szövegíró is, aki keresztény testvérem. Márkus Józsival ugyanabba a gyülekezetbe járunk, tehát nincs ezzel különösebb gond. Mondom, lehet, hogy 5 sikítozó lánnyal kevesebb van a nézőtéren, de lehet, hogy 5 kereszténnyel több van, tehát olyan nagy hátrány nem ért “üzleti” szempontból, és vallási üldözés egyelőre úgy érzem, hogy Magyarországon nincs. Vagy akinek ez nem tetszik, az nem jön el. Egyelőre nem feszítettek fejjel lefelé keresztre, mint Pált, tehát ilyen üldözés nem ért. (nevet) Persze van, aki azt mondja, hogy “Takáts, te hülye vagy”, de ez meg vele jár. Hogy Pált idézzem: “ha az embereknek szeretnék tetszeni, Isten szolgája nem volnék”. Az embernek ezt el kell döntenie, amikor erre az útra lép, és én döntöttem.

– Örülök neki, hogy ezt mondod. És egy utolsó kérdés a végére: üzensz valamit az
olvasóknak esetleg?
– Térjenek meg! (nevet) Én hiszem, hogyha áldás van az emberen – és ezt az olvasóknak üzenem – ha az ember dolgozik, akkor egyrészt igényes, mert próbál dolgozni, másrészt Isten is megáldja, akkor a határ a csillagos ég. Akkor is, ha az ember takarító, vagy árufeltöltő, akkor is lehet úgy csinálni, hogy annak legyen eredménye és örömöt leljünk benne!
– Nagyon szépen köszönöm, ez szerintem tökéletes végszó.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd (Ric$)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Duna-Part programajánló