Ha van olyan alakja a magyar rockzenei életnek, akinek munkássága azonnal felismerhető és megkérdőjelezhetetlen jelentőségű, akkor Nagy Feró mindenképpen ilyen. A Beatrice fennállásának 40. évfordulóját egy hatalmas Nagy Feró életműkoncerttel ünneplik meg április 7-én a Budapest Arénában. Ennek kapcsán kaptam el telefonon Ferót egy próba után.

– 40 éves a Beatrice, azért ez egy nagyon nagy dolog szerintem. Milyen emlékeid vannak erről a 40 évről? Mi az, ami szerinted igazán meghatározó volt számodra?
– Hát ha jól kiszámolnánk, akkor ez van 50 is, mert ha a csajokat is beszámítom, akkor tulajdonképpen annyi. Ám igazából mi csak arra a Beatricére emlékezünk, amiben én voltam a főszereplő és igen, ez 40 éves. Ami a legfontosabb volt számomra tulajdonképpen, hogy itt a Beatricében nőttem fel, nekem ez jelentette az életemet. Egy nagyon nagy tanulság volt és a mai napig is az maradt. Ha belegondolsz a Beatrice nem egy népszerű rádiózenekar lett, a mai napig nem játsszák a dalainkat, miközben még a lakodalmas rock zenekarok is játsszák a szerzeményeimet! (nevet) Ez egy érdekes dolog és mindig az jut eszembe erről, amit kérdeztél, hogy csoda, hogy túléltük az elmúlt 40 évet.

– A szövegeid mindig is elég direktek voltak ha a slágereket levesszük, a rendszerbírálat és a kritikusság mindig benne volt…
– Igazából én mindig azt mondtam, hogy nem a rendszert bíráltam! Bírálta a fene a rendszert, a rendszer volt kibírhatatlan és az ember időnként megírta, hogy ez így nem jó és találjunk ki valami mást, mert ez így nem működik! A rendszerben meg általában nem szerették ezt a szókimondást.

– Annak ellenére, hogy nem lettetek rádiózenekar sose, ha megnézzük bármelyik Beatrice lemezt, soha nem is próbáltatok meg azzá válni, még a két gigasláger után sem. Sőt, az úgymond új Beatrice 95-96 környékén zeneileg egy kicsit keményebb is volt.
– Igen, mert mivel hogy nem diktáltak nekünk a mainstream rádiók, ezért tudtunk még durvítani is egy kicsit. Eredetileg 1978-ban mi azért egy kőkemény zenekarnak számítottunk, ami utána beleilleszkedett a punk-rock zenébe. Erről azért nehéz beszélni, mert igazából persze, hogy sokkal keményebb zenéket kellene írni, de ami nem jelent meg soha lemezen, amivel nem tudjuk a közönséggel megszerettetni magunkat, amit nem játszanak a rádiók, azzal nagyon nehéz életben maradni. Az ember inkább úgymond szelídebb dalokat ír, hátha azzal jobban megy. Nehéz egy olyan dallal, mint a Krisztus a kereszten (Jól érzem magam) megfogni a közönséget.

– Egyébként az új koncertlemezen szereplő dalok közül az az egyik kedvencem…
– Én ezt nagyon fontos nótának érzem a Beatrice történetében. De tulajdonképpen ennek van egy előfutára is, én voltam a Krisztus fönn a kereszten! Ez a Yeti-Oh! Ezek kőkemény dalok voltak, megszólalásában is inkább a hardcore felé nyitottak. A ‘Jól érzem magam’ pedig annyira tipikusan Beatrice, hogy most nagyon erőltetjük, színpadi show is van hozzá meg minden. Egy kicsit próbáljuk átverni a közönségen a dalt. Azonosíthatnak minket a ‘8 óra munkával’ meg az ‘Boldog szép napokkal’, de mi nem csak az vagyunk. Mi ez is vagyunk, meg a ‘Csodálkozol, hogy iszom’ meg a ’80-as évek dagonyája’, ezek vagyunk mi. Hellyel-közzel ez működik.

– Az egész koncertlemez tökéletesen visszaadja a koncertetek hangulatát, nagyon élő is az egész. Hallani, hogy ez egy utójátszás nélküli, sallangmentes lemez. Aki jár Beatrice koncertre, az tudja, hogy tényleg ilyenek a koncertek. Szerintem egyáltalán nem lógnak ki az újabb nóták a régiek közül, Te hogy látod ezt?
– Reméljük mi is, hogy nem lógnak ki! (nevet) Általában ezekkel a lemezekkel, mint amit most megjelentettünk, én nem is foglalkozom. Megmondom őszintén, Laczik Fecó és a fiam, Hunor istápolták ketten ezt a lemezt.  Ők nagyon-nagyon szerették volna, hogy megjelenjen. Nem javítottunk rajta, mert úgy vagyok vele, hogy nem kell javítani semmit, amit játszottunk az ott kell, hogy legyen! Aztán meghallgattam belőle két nótát, az egyik nyilván a ‘Jól érzem magam’ volt, a másik meg a ‘Nagyvárosi Farkas’, hát elájultam, hogy milyen jók vagyunk. (nevet) Most nem akarok nagyképű lenni, de kevés olyan zenekar van Magyarországon, aki élőben így zenél, mint mi. Persze e mögött iszonyatos munka van, nehogy azt higgye valaki, hogy ezt mi így tudjuk csípőből, ahogy van. Így tudjuk, de ezt mi nagyon sokáig próbáljuk!

– Ebben semmi nagyképűség nem volt, ez inkább realitás. Bár én kicsit azért egy kicsit elfogultan nézem, hiszen nagyon régóta Ricse rajongó vagyok. Ezért is érdekel nagyon, hogy mire lehet számítani az Aréna koncerten? Mi az, ami publikus és elárulhatod?
– Éppen most fejeztük be a próbát, ezért is mondtam Neked, hogy nem tudtunk beszélni most délután! Négy nagy részből fog állni ez a buli: Az elején kezdődik a Támadással természetesen és kb. 40 percig csak régi nótákat játszunk. Ebben a részben vendégünk lesz a Gidófalvy Attila, Miklóska Lajos és Donászy Tibi. Lugó sajnos már nem tud, Ő már az égi zenekarban játszik. Utána egy merész váltással – lesznek fúvósaink is meg 2 boszorkány is énekelni fog -, átmegyünk a punkból a poszt punkba, amit mi úgy hívunk, hogy ős-Bikini. Ez kb. 30-40 perc lesz. Nem hívtunk meg az ős-Bikiniből tulajdonképpen senkit, mert Németh Alajos kivételével mi mind vagyunk olyan jó zenészek, mint az ős-Bikini volt.  Németh Alajos nem, Ő a testvérem. Ha valaki zseniális zenész, az Lojzi! (nevet) Aztán következik a 3. rész, az show műsor lesz: nagy átöltözések, nagy atombomba robbanások meg minden. A harmadik részben lesznek a vendégek java része. Itt lesznek igazából azok a dalok, mint amilyen a ‘Jól érzem magam’, aztán a ’80-as évek dagonyája’, vagy a ‘Csodálkozol, hogy iszom’. Minden blokkban csak a saját, általam írt nóták lesznek, de lesz olyan dal, amit Pásztor Anna vagy Mező Misi énekel, olyan, amit Varga Miklós, vagy a klasszikus Pokolgépből Kalapács Józsi, mert oda is írtam dalokat. Egyetlen egy dal szerepel ebben a koncertben, amit nem mi írtunk, ez a Bikini-blokk végén lesz és ehhez a Bizottságból Wahorn és EF. Zámbó István lesznek a vendégeink. 3 Pokolgép nótát is elővettünk, talán ezek a legsikeresebbek, maradjunk ebben, amiket én írtam. Ebben a részben vannak még a D. Nagy-féle Bikininek a nótái is. A végén pedig a szokásos mainstream következik, a legismertebb dalainkkal, a ‘XX. századtól’ a ‘Boldog szép napokig’ bezárólag minden lesz. A finisben pedig egy nagy vidámság és rock and roll.

– Azért ez egy jó 3 órának hangzik, ha nem tévedek, sőt lehet több is…
– Háááát igen, én azt mondom, hogy nem lenne baj, ha csak 2,5 órás lenne, de valahogy csak túléljük! (nevet)

– Most gőzerővel megy a színházban a Beatrice musical is.
– Igen, a Ricse, Ricse, Beatrice! Arról csak annyit hadd mondjak el, hogy november végétől már játsszuk a darabot, eredeti zenészek vannak benne, vagyis maga a Ricse is, örömmel jelenthetem, hogy februárra már teljes teltház van, eladtak minden jegyet. Március végére lehet még kapni, akkor is játsszuk párszor. Nagyon nagy boldogság ez nekünk, hogy teltházakkal megy! Főleg egy olyan színházba járó közönség is megismeri a Beatricét, aki eddig nem is tudta, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és mit jelentünk mi – ha egyáltalán jelentünk valamit – a magyar rockzenének.

– Megjelent a koncertlemez, jön a 40 éves jubileumi koncert, az új stúdiólemez kész lehet-e még idén ennyi minden mellett? A koncertlemezen is van 2 olyan dal, ami még nem jelent meg stúdiólemezen sosem.
– Én nagyon szeretném, ha ebben az évben írnánk egy nagylemezt. Most kényszerből gitáros csere volt a zenekarban, de ettől függetlenül még ott lesz Magasvári Viktor az Arénában is, csak hát külföldre költözött a családjával, ezért most egy új gitárossal kezdtünk neki a dolgoknak. Őt úgy hívják, hogy Kékkői Zalán, hihetetlen tehetséges gitáros. Szerintem Ő nagyon jót fog tenni a zenekarnak. Már mondtam neki, hogy amint kész vagyunk ezzel az április 7.-ével, akkor gőzerővel kezdünk készülni a nyárra, mert szeretnénk még 1-2 nagyobb showműsort összehozni. Ezekre a koncertekre visszük a fúvósokat és a 2 boszorkányt is, de a fő csapásirány az lesz, hogy novemberre megjelenjen egy vadonatúj lemez. Van is róla elképzelésem: Úgy gondoltam, hogy egy eszméletlen új dolgot találtam ki, aztán amikor elkezdtük játszani, kiderült, hogy az is csak Ricse. (nevet)

– 40 év biztos nem múlik el nyomtalanul. Van 1-2 olyan Ricse lemez, vagy nem feltétlen Ricse néven kijött lemez, illetve szólólemezed is, ami már egyáltalán nem kapható. (Ki viszi át?, Vakaroma, Európai show illúzió, Hamlet) Ezeket nem terveztétek kiadni újra?
– Ezek már csak a magam megnyugtatására készültek. Azért, hogy jelezzük, hogy mi írtunk ilyet is. Van itt még egy csomó olyan dolog, amit nem szeretnénk, ha elfelejtődne, ezért lett az Európai show illúzió lemez is anno. A rádiók ezt egyáltalán nem akarják játszani, nem foglalkoznak vele. Vagy nem tudják…. Á, nem igaz, mert tudják… (nevet) Inkább újakat csinálunk, nem akarunk visszalépni valahova és azt mondani, hogy figyeljetek már, én ezt 1980-ban írtam, miért nem figyeltek rá egy kicsit?  Nem figyelnek oda, de hát tudomásul kell venni, hogy ez a világ, ami körülöttünk van, lesz.r bennünket, de nem baj, menjünk, csináljuk a dolgunkat. Reméljük, jó sokan lesznek az Arénában, reménykedünk a jövőben: Optimistán bele a reménytelenségbe, yeah! (nevet)

– Anno, mikor az első könyved, a Boldog szép napok megjelent, akkor azt mondtad, hogy az egy első rész, és bár a múltkor azt mondtad nekem, hogy nem szeretnéd folytatni, nem gondolkodtál esetleg mégis egy új könyvön?
– Hát figyelj ide, ez a könyv ez jól sikerült! Nem biztos, hogy ilyen jól sikerülne a következő is… (nevet) Nem akarok panaszkodni, keserűséget terjeszteni! Vidámságot kell terjeszteni, nem pedig a keserűséget. Az, hogy mi történt és az ember úgy érzi, hogy velünk vagy velem igazságtalan volt a világ vagy időnként még most is az, erről nem érdemes könyvet írni! De meglátom majd, ha nagyon ráérek és nincs mit csinálni, akkor bármi lehet… (nevet) Van egy tervem! Büszke vagyok a szöveggyűjteményemre, ezek nem versek, dalszövegek! A múltkor előkerült az énekes könyv, amiben benne vannak a dalszövegek és rájöttem, hogy ezt kellene kiadni. Jelezzük már a világnak, hogy azért ott zseniális szövegek születtek. Nem csak a Bikiniben, hanem azóta is. Olyan nehéz ma az embernek saját magát dicsérnie?

„Együtt ittunk a kocsmában, az Igazság meg Én
Csóró volt és nagyképűen osztotta az észt
Elvárta, hogy az okosság fejében fizessek néhány pofa sört
Rájöttem, hogy az Igazság is lefizethető…”

Ennél jobban ezt a világot nem lehet kifejezni. Aztán ehelyett meg mi megy? Az igazság is lefizethető? Hát ez k.r.a jóóóó! Igen, lefizethető b.ssz.m.g. Minden eladó. Mindegy nem érdekes, ne sírjunk ezen, majd az utókor értékeli.

Ha nem, akkor le van sz.rv. az utókor is! (nevet)

 

 

 

 

Az interjút készítette: Szénégető Richárd (Ric$)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló