A hazai alternatív zenei éra egyik legdinamikusabban fejlődő csapata kétség kívül a Vad Fruttik. A tavasszal, új lemezzel jelentkező zenekar a Budapest Parkban, május 19-én tartja a lemezbemutatót, a nyár másik fontos fellépése pedig a július 8-i VéNégy fesztiválos koncert lesz. Többek között erről kérdeztem Marcellt.

– A hamarosan érkező korong már a hatodik lemezetek lesz a sorban. Mire számíthat a közönség ezúttal?
Az előző album rövid, impulzusszerű dalai után most változtattunk, és engedtük, hogy a zene kipörögje magát. Ez nem jelent tíz perces művészeti önkielégülést, csak annyit, hogy nyúlfarknyival hosszabbak lettek a számok.

– Hogy születnek a Vad Fruttik dalok? Ezúttal is a megszokott munkamódszer volt, vagy esetleg változtattatok valamit?
Eddig két év telt el egy-egy lemez megjelenése között. Ez most úgy módosult, hogy a 2015- ös Tudom milyen után 2017-ben jött a High Tech, és idén májusban az új sorlemez. Elég tudatosan dolgoztunk az új anyagon, legalábbis szeretnénk azt hinni. A saját dalainkat is elemeztük – mi az, amit hiányolunk belőlük, mi az, amire bólintunk – és összehasonlítottuk olyanokkal, amiket hallgatni szeretünk, illetve olyan zenéket is próbáltunk megérteni, amiknek semmi köze nincs ahhoz, amit játszunk, mégis bizonyos elemeit felhasználjuk.
Például ilyenek a reneszánsz kórusművek vagy a grime.

– Tavaly megjelent egy “önremix” lemezetek, High Tech címmel. Honnan jött ennek az ötlete és milyen szempontok alapján válogattátok össze hozzá a dalokat?
Még a Művészetek Palotája kért tőlünk egy a “szokásostól eltérő” műsort 2012-ben – azt hiszem nem ilyesmire gondoltak – ezt fejlesztettük tovább. Volt ez a nagy szimfonikus láz egy időben, és ezt mi úgy lovagoltuk meg, hogy melléültünk. Ez az elektronikus bélmasszázs, az őrült nagy hangnyomással valahogy jobban vonzott minket, mint a hegedűk hömpölygő hangáradata. És mivel nem igényel 500 zenészt, ezért álmodhattunk hozzá egy monumentális látványt is – aki megtekintette a Parkban, vagy az Akváriumban, az tudja, hogy miről beszélek. Tulajdonképpen ez egy vakáció a zenekarnak – nyomkodjuk a gombokat, ugrálunk, mint a híres nyugati sztárok, aztán visszamegyünk a garázsba.

– Május 19-én, a Budapest Parkban tartjátok a lemezbemutatót, és a jegyek már most rohamtempóban fogynak. Mivel készültök erre az eseményre?
Mindennel is. Masszív próbákkal a koncert hetében, minden dalhoz egyedi hangzással – főleg ez az, ami sok időbe telik, hogy üssön, vagy katartikus legyen – illetve színpadi látvánnyal, amit meg ugye látni kell – ez egy kicsit olyan, mintha egy festményről beszélnék. Színes lesz, meg füstös, de inkább nézd meg!

– A zenekar dalait mindig is jellemezte az egyedi szövegvilága. Mi az, ami ezeket a szövegeket ihleti? Mi hat Rád legjobban?
Most annyi változott a konstans meghalás mellett, hogy a gyerekeknek köszönhetően átalakult körülöttem sok minden, úgyhogy írtam dalt a szülőségről, arról, hogy ez mennyire felemelő, illetve arról is, hogy ez sokszor mekkora kihívás. Írtam arról, hogy mennyire határoz meg minket vajon a környezet, és mennyiben a szüleinktől kapott örökség, meg arról is, hogy milyen bizonytalanná válhat a hit, kapaszkodjon bármibe is. Tulajdonképpen nagyanyáink örök igazsága jut eszembe erről a kérdésről: Meghalni könnyű, élni nehéz!

Az interjút készítette: Szénégető Richárd (Ric$)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló