Ismét egy extra látványos koncertshow-ra készül március 16-án BudapestArénában a Hooligans, ráadásul az év végén megjelent lemezük már túl van a platina státuszon is. Ezekről és még néhány apróságról beszélgettem a bandával.

– Három évvel ezelőtt, a zenekar huszadik jubileumát egy nagy SportArénás koncerttel ünnepelte, amiből egy remek koncert DVD is készült. Milyennek éltétek meg azt a show-t akkor és milyen volt az utóélete? A DVD nekem is gyakori vendég a lejátszómban.

Csipa: A 2016 novemberi Aréna koncertünk egy nagy mérföldkő volt a zenekar életében. Még mi magunk is meglepődtünk, hogy ennyire ki tudtuk azt a koncertet maxolni. Nagyon sok újdonságot azon a bulin sütöttünk el és bátran ki merjük jelenteni, hogy a közönség is – talán kivétel nélkül, úgy indult haza, hogy ez nem egy szimpla koncert volt, hanem tényleg koncertshow. A koncert képi anyaga, mint azt említetted dupla DVD formában megjelent és azóta már a teljes anyaga HD minőségben a YouTube-on is megtekinthető.

Csipa

– Mi a mostani koncert apropója, ha van neki ilyen és mivel készültök? Mire számíthatnak a rajongók?

Zsolti: Hangzatos apropója, mint például egy évforduló ezúttal nincs. Egyszerűen csak van bennünk megint egy drukk, hogy túlszárnyaljuk az előző Aréna koncertet. Nagy hangsúlyt fektetünk a látványra és a show elemekre ezúttal is, de a decemberben megjelent új lemez dalai is itt lesznek először élőben bemutatva. Tartottunk a Facebookon egy szavazást a rajongók közt és nagyon sokat segítettek ezúttal a dalsorrend végső kialakításánál. Annyit már elárulhatunk, hogy biztosan lesznek a zenekar korai korszakaiból is dalok a műsorban az újak és a kihagyhatatlan tételek között.

Zsoltika

– Az év végén megjelent a legújabb Hooligans lemez, a Jég hátán, ami már elérte a platina státuszt is. Vannak kedvenceitek az új lemezről? Hány dalt próbáltatok ki róla már élőben is?

Tóth Tibi: Kicsit ez a koncert lemezbemutató is egyben, de mégsem játsszuk el az összes dalt róla. Lesz 2019-ben bőven alkalom még arra, hogy az Arénából kimaradt dalok is elhangozzanak majd élőben. Mindenkinek más a kedvence erről a lemezről. A legújabb klip a Félig ébren című dalhoz készült, az például egy nagy közös kedvence mindannyiunknak.  

Tibi

– A zenekar sikere bő 15 éve töretlen, ami meglátszik azon is, hogy minden lemezetek elérte minimum az aranylemez státuszt. A kezdeteknél, vagy akárcsak az úgymond sikerkorszak kezdetén gondoltátok volna, hogy a zenekar ilyen hosszútávon sikeres lesz?

Endi: 1996-ban, amikor a Hooligans névre váltottunk csak azt tudtuk, hogy mi zenészek vagyunk és semmi máshoz nem értünk. Sosem voltunk rendes munkára képesek. Egyáltalán nem adták könnyen a sikert, sokszor feladhattuk volna, annyira kilátástalan időszakok is voltak. Aztán egyre többen megismerték és megszerették a zenekart és a dalainkat. Az ma sincsen másként, hogy ezért dolgozni kell. A háttérben nagyon komolyan munkálkodunk azon, hogy hosszútávon fennmaradjon a zenekar neve és az érdeklődés is minimum ilyen szintű legyen a koncertjeink iránt.  

Endi

– Mennyi időre terveztek előre a zenekarral? Mennyire koncepcionális egy-egy dolog részetekről? Belefér a spontaneitás, vagy szigorúan ki van matekozva minden?

Tóth Tibi: Jó előre kitűzünk célokat, ez akár lehet 2-3 év is akár. Időközben persze változhatnak benne olyan dolgok, amikkel az elején nem kalkuláltunk, de jó ötletnek ígérkezik. Minden éven fejlesztünk a koncertjeink látványvilágán ez például koncepció. Nincs két egyforma látvánnyal induló turnénk. A szigorú matek hívei a megvalósításnál azért nem vagyunk, de legyen mindennek egy kerete és kifutása. 

– Mára bejártátok az ország legnagyobb színpadait és fesztiváljait is. Melyik koncertek állnak közelebb a szívetekhez? A kisebb, “füstösebb” klubok, vagy a nagy fesztiválok, arénák?

Endi: Kicsit a hazai klubok színvonalára azért dühös vagyok. 3-4 kivételt leszámítva olyan körülmények közé kellene a közönségünket bevinni, ahová magunk sem szívesen járunk szórakozni. Ezért találtuk ki, hogy a klubszezonban inkább a színháztermek felé vesszük az irányt és szimfonikus zenekari kísérettel,  frissebb hangzással koncertezünk. Az Aréna koncert az egy teljesen más érzés, mint azok a koncerthelyszínek ahová sűrűbben eljuthat egy zenekar fellépni. Mindegyiknek megvan a varázsa és mindenhol el kell tudni varázsolni a közönséget.  

– Szerintem túlzás nélkül mondhatni, hogy generációs zenekar lett mostanra a Hooligans, ahová a szülők elviszik a csemetéket is. Milyen a színpadról ezt látni, hogy a közönség nem csak veletek együtt öregszik, hanem ezáltal folyamatosan változik is?

 Csipa: Tény, hogy nagyon sokan már gyerekkel együtt jönnek a koncertre. Ez csak azt bizonyítja, hogy a rockzenének még mindig van egy olyan hatása, amit más zenei stílus nem tud adni. Egy koncertélmény a szülőkkel is menő tud lenni, míg mondjuk egy diszkóba közel sem a szüleinket akarjuk magunk mellett látni. Mindenesetre mi csak örülni tudunk annak, ha több generációt tudunk szórakoztatni napról-napra.

– Többször szóba került már egy Hooligans könyv. Mi újság most ezzel a projekttel?

 Zsolti: Többször is nekiláttunk, van két fajta kéziratunk is, elégedettek viszont egyikkel sem voltunk. Mindannyiunknak más lenne fontos egy ilyen könyvben és más szemszögből szeretné kidomborítani. Nem éreztük erősnek annyira, hogy mindenáron megjelenjen. Ezért áll sok év után is az a projekt.

– Mit csináltok mostanában, amikor nem zenéltek? Milyen hobbikkal múlatjátok az időt?

Tibi: Most mindannyiunk elsőszámú hobbija a próbateremben való munkálkodás. Az arénakoncert zenei részleteit ilyenkor faragjuk véglegesre. Minden nap több órán keresztül koncertezünk gyakorlatilag saját magunknak, hogy másnap újrakezdhessük az egészet elölről.

Endi: Amikor látszólag leáll egy időszakra a zenekar az valóban úgy látszik, hogy nem csinál semmit, viszont ilyenkor születik meg az amit egész évben hall és lát a közönség tőlünk.

Csipa: Én azért elég sokat kerékpározok és futok ezek mellett.

Zsolti: Endi és én, mint gyakorló apukák a zenekarból amennyit csak tudunk, ilyenkor a családdal vagyunk, hiszen a turnéra nem tudjuk őket magunkkal vinni.

– És végül, de nem utolsó sorban: kinek melyik volt a kedvenc lemeze 2018-ból?

Endi: Judas Priest – Firepower

Tibi: Good Charlotte – Generation RX

Csipa:  Rod Stewart – Blood Red Roses

Zsolti: Fall out boy – Mania

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló