Göd kastélyai és villái – történetek egy régi üdülővárosból

Ha ma végigsétálunk Göd utcáin, kevesen veszik észre, hogy az elmúlt évszázadok régi villái, kúriái és elegáns nyaralói ma is ott állnak körülöttünk. Nem tűntek el – inkább belesimultak a később kialakult beépítésbe, új funkciókat kaptak, átalakultak. Aki nem tudja, mit keres, könnyen elsétál mellettük anélkül, hogy felismerné: pedig ezek az épületek egykor a gödi élet meghatározó helyszínei voltak.

Göd története jóval több, mint egy csendes dunaparti településé

A mai város helyén évszázadokon át Göd puszta terült el, amely különböző nemesi családok birtokában állt – királyi döntések nyomán került többek között a Szécsi, Madách családhoz, majd a török idők után Grassalkovich Antal tulajdonába. A történet igazán a 19. század második felében gyorsul fel, amikor III. Grassalkovich Antal anyagi csődje után a birtok feldarabolva bankokhoz kerül, majd megindul a parcellázás.

A kiegyezést követően már több birtokos osztozik a területen. Közülük kiemelkedik Nemeskéri Kiss Miklós, aki 1867 után megvásárolja a mai Nemeskéri-kúria környékét, valamint a vasút és a Duna közötti területeket egészen Felsőgöd irányába. A századfordulóra a parcellázások nyomán sorra épülnek fel a villák és nyaralóházak a Duna és a vasút közötti sávban – ezek közül több ma is áll, csak éppen más szerepben él tovább. Jó példa erre a Délibáb villa, amelyet a kőbányai sörgyár igazgatója építtetett, és amelyben ma is a család leszármazottai élnek.

A korai időszakban a területnek még nem volt önálló közigazgatása: a Duna menti nyaralótelepek és villák Sződhöz tartoztak. Felsőgöd csak 1914–1915-ben, Alsógöd pedig 1920–1921-ben alakult önálló községgé. A két település 1970-ben egyesült Göd nagyközség néven, amely 1999-ben kapott városi rangot.

A századforduló környékén Göd nemcsak lakóhely, hanem élénk társasági központ is volt. A zene és a társasági élet fő színterei nem elsősorban a villák falai között voltak, hanem a Duna menti és a vasút közeli vendéglőkben. Olyan helyek működtek ekkor, mint a Vencel vendéglő a mai Pesti út mentén, a Biciklista nagyvendéglő – a mai művelődési ház helyén –, vagy a Fácán vendéglő a gödi vasútállomás közelében. Ezek mindegyike nagy táncteremmel rendelkezett, ahol hétvégenként összegyűltek a villák lakói.

A gödi életformához a sport és a szabadidő is szorosan hozzátartozott

A tenisz már a századfordulón megjelent, a környező láprétek pedig híres falkavadászatok helyszínei voltak. A település vonzerejét tovább növelte a Kincsem-legendához kapcsolódó látogatók áradata: 1876 után újságírók, lovasszakemberek, arisztokraták, sőt koronás fők is megfordultak itt – köztük Erzsébet királyné, Sisi.

A villák és kúriák falai között, valamint a dunaparti strandokon és vendéglőkben a magyar kulturális és közélet számos alakja is megjelent. Megfordultak itt írók, költők, politikusok: Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, Babits Mihály, József Attila, de Széchenyi István és később Horthy Miklós látogatásai is a helyi emlékezet részei.

Göd régi villái és kúriái tehát nem eltűntek – csak csendesebbek lettek. Történeteik ma is ott rejtőznek az utcák mentén, a házfalak mögött, és csak arra várnak, hogy valaki újra észrevegye őket.

Kastélyok a szó klasszikus, főúri értelemben nem sorakoztak Gödön,

de a település történetéből mégsem hiányzik ez a lépték. Az Ilka-major központjában álló Schöffer-kastély ugyanis több volt egyszerű kúriánál: birtokközpontként, reprezentatív épületként működött, és ma is létezik, bár funkciója az idők során megváltozott. Az épületegyüttest ma gyermekintézményként használják, az eredeti kastélyt azóta több újabb épülettel egészítették ki.

A régi gödi világ más épületei közül sok valóban eltűnt vagy átalakult, történetük ma már leginkább régi fotókon és visszaemlékezésekben él tovább. A Schöffer-kastély sorsa azonban emlékeztet arra is, hogy ezek az épületek nemcsak építészeti emlékek, hanem drámai emberi történetek hordozói: egykori tulajdonosai a második világháború végén a holokauszt áldozatai lettek, ami sötét árnyékot vet a birtok egykori világára.

Az alagi istállók és a magyar lóversenyzés aranykora

Az alsógödi Kincsem istálló története 1874-ben indult, és egészen 1944-ig a magyar lóversenyzés egyik fontos központja volt. Gödön elsősorban tréningpályák működtek, míg a versenyek helyszínévé később Alag vált, ahol a Magyar Lovaregylet a 19. század végén hozta létre az alagi versenypályát és istállókat.

Fontos pontosítás, hogy Blaskovich Ernő, Kincsem legendás tulajdonosa nem lakott Alagon: Tápiószentmártonban élt, és csak lótenyésztőként, illetve tulajdonosként járt Gödön. Az alagi és gödi lóversenyzés története a Hesp család és Fred Milne munkássága révén kapcsolódott össze.

Hesp Ede Róbert 1896 és 1901 között a gödi Kincsem istállóban dolgozott, majd Alagon folytatta nyilvános idomítói tevékenységét. Kincsem idomárjának, Hesp Róbertnek veje, Fred Milne 1909 és 1921 között bérelte a gödi Kincsem istállót, miközben Alagon is trénerként tevékenykedett. A Hesp család hosszú éveken át Gödön élt, és jelentős szerepet vállalt a település gazdasági életében.

Az alsógödi Kincsem istálló közel hetven éven át volt meghatározó bázisa a magyar lóversenyzésnek, míg a 20. század elejére Alag vált az ország egyik vezető lóversenyközpontjává.

A gödi Kincsem istálló a szobor hátterében 2016-2017 között lett rekonstruálva. A gödi Kincsem istálló É-i szárnyának Pesti út felőli végében két teremben kialakított Kincsem kiállítás látható 2024. március 17., Kincsem születésének 150 évfordulója óta.

Villák a Duna mentén – a nyaralók aranykor

A 20. század elején Göd kedvelt üdülőhellyé vált, ahol a fővárosból érkező tehetősebb családok látványos villákat építtettek. Ezek a tornyos, verandás, nagy kerttel körülvett házak méretük és megjelenésük miatt gyakran kapták meg a „kastély” elnevezést a helyiektől.

A korszak egyik jellegzetes épülete a Délibáb villa, amelyet Bódendorfer Géza, egy sörgyár igazgatója építtetett. Az épület 1945 után mintegy egy évtizeden át óvodaként működött, később a családhoz került vissza: a tulajdonos unokaöccse költözött ide, ma pedig az ő unokája, Szávoszt-Vass Dániel él itt családjával.

Sok villa a háborúk, államosítások és átépítések során eltűnt, mások felismerhetetlenné váltak.

Eltűnt kúriák, megváltozott sorsok

A régi gödi kúriák és villák sorsa gyakran hasonló volt:

• magántulajdonból intézménnyé váltak,
• feldarabolták őket,
• vagy egyszerűen lebontották, amikor új házak épültek a helyükre.

A falak eltűntek, de az emberi történetek megmaradtak: családok nyarai, elszakadások, újrakezdések, egy letűnt korszak nyugalma és eleganciája.

Mi maradt meg mindebből ma?

Göd múltjának emlékei szerencsére nem tűntek el nyomtalanul. Az egykori villák és nagyobb épületek jelentős része ma is áll, történetük pedig fennmaradt: helytörténeti feldolgozások, Gödi Almanachok és Volentics Gyula Üdvözlet Gödről! című, 2015-ben megjelent képes albuma is részletesen megörökíti ezt az időszakot.

Ezek az épületek nem elsősorban a látványuk miatt fontosak, hanem azért, mert emberi sorsokat, korszakokat és életformákat mesélnek el. És bár Göd sokat változott, ezek a történetek ma is szervesen hozzátartoznak ahhoz, amit a város múltjaként és identitásaként ismerünk.

---

Ha Göd utcáin sétálsz, ma is könnyű belefutni a múltba. Több ikonikus épület előtt vaslábon álló, fémlemezre helyezett poszterek mesélnek az adott ház vagy hely történetéről, régi fotókkal kiegészítve. Érdemes megállni egy pillanatra ezeknél a tábláknál – mert Göd múltja nem eltűnt, csendesen jelen van a mindennapokban.