A hangját ezer közül is felismerni, sok kedvencünk szólal meg általa. Láthatjuk a képernyőkön is, elég csak a szomszédokra gondolni, és persze a színházakban szinte bármikor megtalálhatjuk, hiszen rengeteget játszik! Epres Attilával beszélgettem.

– Remélem nem veszi tolakodásnak a kérdést, ha az egészsége felől érdeklődöm? Hogy van mostanában?
Köszönöm a kérdést, hála Istennek tökéletes az egészségem! Szeptemberben lesz négy éve, hogy megműtöttek, ami azt jelenti, hogy még egy évig tünetmentes, aztán gyógyult rák beteg leszek! A rehabilitáció és a sok edzés meghozta az eredményét, erősebb vagyok, mint a betegség előtt.

– Olvastam, hogy fontos az Ön számára a sport, és sok egyéb mellett tavasszal lefutotta az első félmaratonját is. Milyen érzés volt megtenni ezt a távot és lefutni ezt a versenyt?

Igen, tulajdonképpen gyerekkorom óta rendszeresen sportolok, most egy olyan időszakot élek, amikor ez heti három-négyszeri alkalmat jelent. Futás, kerékpár és főleg sportkajak! A félmaraton nagy szerű élmény volt, a Dunaparton végig oda-vissza rengeteg integető, szurkoló emberrel a pálya mellett és hát a 30 000-es mezőny… Óriási hangulatban indult a Margitszigetről és azt mondhatom  könnyen ment, mert nem futottunk erős tempót csak a végén.

– Idén nyáron a Szentendrei Teátrum  – Élet.történetek.hu : A mi Józsink/Erzsike című darabjában láthatjuk majd. Mit érdemes tudnunk erről a darabról, mit jelent Önnek ez az előadás és a Teátrum?

Léptem már föl Szentendrén, jó közönségünk volt mindig, a Mi Józsink című monodráma, amit játszom, egy igazi Riport sűrítménye. Egy fantasztikus, tiszta, erős személyiségű idős ember meséli el regényes életét a nagyon mély szegénységtől a Nagykövetségekig. Nagyon szeretem az ilyen élő anyagot és a monodrámát is, mint műfajt, hiszen az eredeti történetmesélést visszahelyezi az őt megillető magas polcra. Már a Sámánok is ezt művelték és az egyik legszebb színházi műfaj! Az Örkény színházban van egy elhíresült monodrámám Digerdrájver címen már több, mint 90-szer játszottam, szeptembertől majd újra fogom!


– Az egyik legkarakteresebb hangú szinkronszínész, Jason Statham, Ed Harris, Gary Oldman, Steve Buscemi és Kevin Spacey, csak hogy néhányat kiemeljünk, egybeforrt az Ön hangjával a nézők számára. Szeret szinkronizálni?

Igen szeretek szinkronizálni, ezt a részét hívhatom talán munkának az én hivatásomban, de nagyon lehet szeretni, amikor az ember egy igazi jó színésznek kölcsönzi a hangját! Pláne, ha a film is igazán jó! Szerencsém van, hogy sok tehetséges emberrel forrt össze a hangom és hogy ma már igazából nem kell olyasmit elvállalnom, amit nem szeretek. A természetfilmeket is szeretem narrálni, rengeteg mindenre emlékszem is, nagyon érdekes dolgok jönnek ilyenkor szembe. Olyanok, amikről ritkán olvas az ember! Eredeti szakmám erdész, úgyhogy mindig is érdekelt a biológia, a növények, az állatok, az élőlények világa! Kezdettől fogva a Madártani egyesület tagja vagyok és laikus Természetvédő.

– Ha megengedi, akkor két személyes véleményt, vagyis inkább élményt is elmondanék: amikor először láttam az Eli könyvét, akkor eredeti hanggal néztem és amikor megláttam a szinkronos verziót teljesen ledöbbentem, hogy mennyivel erőteljesebb, meggyőzőbb, mint a szintén zseniális Gary Oldman. A másik pedig Roarsach szerepe volt a Watchmenben. Ha hiszi, ha nem, a képregény olvasása közben, még a film bemutatása előtt, az Ön hangját hallottam a fejemben a karaternél. Hogy emlékszik vissza ezekre a szerepekre és a filmekre?

Az Eli könyve című film szinkronrendezőjével találkoztam ma, boldog volt, amikor elmeséltem neki az ön történetét a szinkronról. Mindenkinek jólesik az ilyesmi és persze a művészi igényű filmek örökre megmaradnak az emberben pláne, ha én adom a hangját! (nevet)

– A nézők természetesen nem csak a hangját ismerik, hiszen rendszeresen feltűnik a képernyőn is. Szerelem első és második vérig, vagy legutóbb a Brazilokban láthattuk. Szeret filmezni? Megterhelőbb a forgatások világa a színházénál?

Szerencsém volt, már a főiskola előtt filmeztem a Cha-Cha-Cha című filmben játszottam egy remek szerepet. Egy év múlva a Vérszerződés főszerep, aztán vagy 30 magyar filmben forgattam. Sok TV-s filmet is csináltunk, idén is játszom háromban. Nagyon szeretem a filmezés világát, egészen különös hangulata van a körülöttünk lévő stábnak a díszleteknek! Általában hajnalban kell kelni, de nekem mindig nagy élmény a forgatás! Kevés dologban hasonlít a színházhoz, sok ismétléssel jár, persze oda kell tennie magát az embernek hiszen amit rögzítenek az akár örökre megmarad.

– Szerepelt anno a Szomszédokban, illetve nemrég az Aranyéletben is. Mennyire kedveli a TV-sorozatot, mint formát?

A szomszédok idején nem tudtuk még, hogy mi is ez a műfaj. Eredetileg öt részt forgattunk le aztán 13 évig tartott…  Épp a minap távozott el közülünk Horváth Ádám, aki a tv műfaj óriása volt. Nagyon fog hiányozni! Mostanában egészen magas színvonalú sorozatok készülnek, örülök ha meghívnak valamilyen szerepre ráadásul professzionális a stáb és mindenki nagyon előzékeny és profi jó velük forgatni!

– Készített már hangoskönyvet Márai Sándor és Stephen King egy-egy művéből. Ez ugyebár két eléggé eltérő mű, mégis mindkettő remekül sikerült. Ön miket olvas szabadidejében?

Édesanyám sokáig volt könyvtáros, kezdettől szerencsém volt válogatott szépirodalmat és kaland regényeket olvasni. Főleg a nagy francia és angol romantikusokat szerettem, meg a természetleíró kalandorokat és persze a nagy magyar szerzőket faltam már diákkoromban! Mostanában olvastam Alexijevics szívbemarkoló interjú köteteit a Szovjetunió drámai eseményeiről, újraolvastam Karl May frissen fordított műveit, Viktor Hugot és a skandináv krimi irodalmat kedvelem. Mostani kedvencem Csabai László Szindbád trilógiája!

– Egy korábbi interjújában olvastam, hogy szívesen jár koncertekre. Kik a kedvencek, illetve kiket hallgat meg szívesen élőben?

Az nagyon bánt, hogy a kedvencem, a Pink Floyd koncertjére még soha nem jutottam el… Dehát a színház nehezen ereszti el az embert, pláne ha olyan sokat játszik valaki, mint én! Havonta 20-25 előadásom van…  Fiatal korunkban nagy élmény volt Balatonon az LGT, az Omega, a Beatrice fellépése mindig, felejthetetlen volt a két Michael Jackson koncert, vagy Robbie Williams, Sting, a Zeneakadémián Vásáry Tamás sorozata. De láttam élőben játszani Deep Purple-t, a Black Sabbath-ot és a Zeppelin nevű óriásokat. Nekem ők az alap!

– Külföldön és itthon is megesett már, hogy egy-egy színész zenélni kezdett, szólólemezt készített. Az Ön fejében megfordult már hasonló?
Mivel nem vagyok igazi énekes, nem szándékozom lemezt készíteni. Sok színész hanglemez megjelent már, de őszintén szólva kevés köztük az, aki tényleg jól énekel! Inkább csak önmaguk miatt szeretik őket a hallgatók. Bár elképzelhető, hogy a közeljövőben megjelenek mégis egy CD-n, egy nagyszerű kolléganőm lemezén!

– Van esetleg olyan szerep, ami eddig kimaradt, de szívesen eljátszaná?

Ó persze, rengeteg szerep kimaradt! Csodálatos dolgok vannak a drámairodalomban és az ember szívesen belebújna mindenkinek a bőrébe! Talán az az egy bánt, hogy Hamletről épp lemaradtam… De rengeteg más kárpótolt érte!

– Üzen valamit az Olvasóknak esetleg?

Azt üzenem az olvasóknak, hogy éljenek együtt a csodálatos természettel, amit nekünk pl. a Duna és környéke nyújt! Nagyon vigyázzunk rá, vészterhes időket élünk saját hibánkból, még talán nem késő megmenteni a Földet!  A gyerekeinknek és az unokáinknak kell átadni egy jobb hozzáállást!

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló