Szinte hihetetlen, hogy újra lehet koncertekre menni és szórakozni. Újra dübörög Esztergomban a Fesztiválsziget is, ráadásul a Punnany Massif is visszatér, hogy csapjon egy fergeteges koncertet, ennek kapcsán beszélgettem egyet Wolfie-val a zenekarról, aktualitásokról, az elmúlt időszakról és persze a tervekről is.

– Újra itt a nyár és szerencsére most lehegt menni és koncertezni. Hogy bírtátok az elmúlt hónapokat? Mivel töltöttétek a karantén időszakát?

– Nehéz erre 1-2 mondatban válaszolni, főleg azért, mert ugye jelenlegi állás szerint 9-en állunk a színpadon és azon kívül még 12 ember segíti a munkánkat, tehát 21 ember nevében nagyon nehéz lesz erre az interjúra úgy válaszolni, hogy az objektív is tudjon maradni. Nem siránkozni szeretnék, hanem inkább kiragadni, hogy miért volt jó az elmúlt időszak. Ha valami jó volt benne, az az volt, hogy mindenki jobban oda tudott figyelni magára, a magánéletére, adott esetben a családjára, kapcsolataira. Nyilvánvalóan minket is megrendített a hír, hogy ilyen lehetséges, de sajnos ezzel együtt kell élnünk és felesleges siránkozni a bajokon, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.

– Főleg az elmúlt hónapokban elég kilátástalan volt a zeneipar helyzete, és mostanra sem túl rózsás. Sok zenésszel beszélgettem és többen is mondták, hogy megfordult bennük a pályaelhagyás gondolata. Ti hogy álltatok ehhez? Voltak ilyen gondolataitok?

– Ha nem is azon gondolkodtunk, hogy elhagyjuk a pályát, hanem inkább szerintem – és természetesen ez is változó a csapaton belül is – kétfajta embertípust vettem észre a pandémia által: az egyik az, aki átmegy teljesen passzívba és valahonnan valami külső egységtől, a világtól várja a megoldást, a másik fele pedig az, aki aktívra kapcsol és megragad minden lehetőséget és próbál újabb lábakat növeszteni, mert sajnos elég kilátástalan ez a helyzet.

– Milyen volt a visszaindulás után először színpadra lépni? Mik a tapasztalataitok? Minden olyan, mint előtte, vagy mindenki sokkal óvatosabb?

– Beszéltünk még itt az első-második hullámról, nyilvánvalóan teljesen máshogy lett megélve. Az első hullámban minden zárva volt, a második hullámban meg mi pont abba a kategóriába estünk, akiknek volt lehetőségük több koncertet is adni, ez az 500 főre való leredukálás furcsa volt, de ugyanakkor megvolt a varázsa, minthogyha visszamentünk volna az időben és klubkoncerteket adtunk volna. Igazság szerint sokkal személyesebb volt, természetesen azért ezt maszkokkal vegyítve már picit nehezebb volt, nagyon-nagyon furcsa helyzet volt, a 2 évvel ezelőtti helyzethez képest irreálisnak is tűnt, de ahogy azt korábban is mondtam: ezt kaptuk, ezzel kell együtt éljünk.

– Augusztus 13-án ismét visszatértek Esztergomba, a Fesztiválszigetre. Tavaly itt adtátok az egyik nyári fellépéseteket, amikor volt egy kis lehetőség koncertezni. Milyen emlékeket őriztek a városról, a helyszínről? Mit vártok ti ettől a bulitól és mire számíthat a közönség?

– Esztergom mindig is az egyik “kedvenc városunk” témakörbe tehető volt, mert egyrészt nincs túl messze Budapesttől, másrészt pedig egy olyan kisvároska, ami nagyon-nagyon élhetőnek tűnik, csak sajnos ugye amikor szezon van és megyünk városról varosra, akkor mi ezekből a városokból igaziból keveset látunk és nincs rá sajnos lehetőségünk, hogy mondjuk minden városban eltöltsünk két napot és megismerjük kulturálisan és gasztronómiailag is. Szeretjük a várost, a bulitól pedig mire számíthat a közönség? Idén ünnepeljük a 18. születésnapunkat és tekintve, hogy azért most már több létszám is eljöhet, azt nagyon sajnáljuk, hogy most csak a védettségi igazolvánnyal lehet látogatni ezeket a rendezvényeket, de a magunk részéről 150%-ot fogunk nyújtani és szétb*sszuk a házat. (nevet)

– Egy átlagos nyárhoz képest most mennyit tudtok menni koncertezni? Kevesebb bulit vállaltok el, és inkább kiemelt eseményeket, vagy mentek, ahova hívnak?

– Nyilvánvalóan sokkal kevesebbet tudunk menni koncertezni, illetve a létszámon is azért érződik, pont az előbb említett korlátozások miatt, hogy nincsenek annyian, úgyhogy nincsen arról szó, hogy kevesebb bulit vállalunk el, ahova meghívnak minket és ahol meg tudunk egyezni, oda nagyon szívesen megyünk, hiszen kimaradt sok-sok hónap és sok szájat kell etetni.

– Szinte hihetetlen, hogy a Punnany már nagykorú lett. Amikor belevágtatok, sejtettétek, hogy majd két évtized múltán a műfaj egyik zászlóshajója lesz a csapat? Készültök már esetleg a két év múlva esedékes 20 éves jubileumra?

– Ez egy nagyon kedves és erős túlzás szerintem, hogy a műfaj egyik zászlóshajója vagyunk. Az mindenesetre bizonyos, hogy Magyarországon, ha van egy olyan banda, amelyik meg tudja élni a 18. születésnapját, akkor remélhetőleg a 25-et is meg fogja tudni ünnepelni. Ezen vagyunk, nyilvánvaló vannak kisebb nagyobb összetűzések, de ahogy mondtam, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.

– Legutóbbi nagylemezetek 2018-ban jelent meg. Dolgoztok már esetleg új albumon?

– Jelenlegi státuszban mi vagyunk az a zenekar, amiben az egy főre eső legtöbb félkész dal van. Természetes dolgozunk új albumon, de hogy az most milyen formátumban lesz, hogy albumnak nevezzük, vagy dalok fognak kijönni, ezt majd a sors kezeli.

– Vannak olyan időszakok, amikor az ember kevésbé motivált. Ti olyankor miből merítetek erőt, ihletet? Vannak bevált “receptjeitek” erre az esetre?

– Ez megint egy olyan kérdés, hogy a többiek nevében nem tudok válaszolni, hisz ahányan vagyunk, annyian és olyan féleképpen, olyan módon éljük az életünket, azt szoktuk mondani, hogy egyenlően vagyunk különbözőek. Saját magamtól azt tudom mondani, hogy ha van valami nehéz helyzet, akkor egy idő után motivál az, hogy ha elesik az ember, akkor felálljon… Akkor az erőt esetleg abból meríti, hogy elkezd hinni magában – ezzel hosszú évekig küszködtem – de most már úgy érzem, hogy szépen lassan úgy mennek a dolgok, ahogy kell. Vannak bevált receptek, de a kiégésre nincsen. Az van, hogy túl kell lendülni a dolgokon és nagyon fontos, hogy legyen egyfajta szakmai alázat és egy olyan hozzáállás, hogy az ember döntse el: ha ezt szeretné csinálni, akarva akaratlanul is keresni kell azokat a lehetőségeket, amik alternatívákat nyújtanak, legyen az mozgás, legyen az utazás, legyen az új hobbi, legyen az bármi, de mindig keressen valamit az ember, ami tud inspirációt nyújtani számára.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

(A válaszokat Farkas Roland “Wolfie” adta.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló