Manapság az emberek mintha fogékonyabbak lennének a csodákra. Soma, aki mindent elért, amit egy bűvész álmodhat, előadásaival segít, hogy átélhessünk egyet-egyet. Most pedig egy különösen nagy dobásra készül: jön ugyanis a Champions of Illusion, ami egy vadonatúj szuperprodukció, melyre máris akkora az érdeklődés, hogy rögtön három előadással látható a BudapestArénában, 2018. november 3-4-én.

 

– Honnan jött az ötlet a Champions of Illusion-höz, egy ilyen nagyszabású produkcióhoz? Miért éppen ezek a fellépők lesznek?

– 2009-ben lettem világbajnok, és a következő 4-5 évet nagyon intenzíven, ehhez hasonló külföldi gálaműsorokban, Tv műsorokban, variety és színházi előadásokban töltöttem, nagyon sokat léptem fel ilyen jellegű produkciókban. Mindig is nagy vágyam volt, hogy ezt valahogy itthon is meghonosítsuk. Ennek kapcsán szóba jött, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy igazán nagyszabású gálaestet az Arénában, és így jött ez az egész. Mivel nagyon sok ilyen jellegű előadásban vettem részt az elmúlt 10 évben, így már pontosan megtanultam, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Hogy kell egy ilyet összerakni, így kerültem a képbe, mint az egyik kreatív producere és fellépője is az előadásnak.

– Te válogattad össze a fellépőket is?

– Egy kollégámmal csináltuk ezt. Emellett én a többi fellépővel már nagyon sok helyen dolgoztam együtt szerte a világban. Egy nagyon jó, baráti nexus alakult ki számos nemzetközi fellépővel, akik a szakma krémjét alkotják, így könnyebb is volt nekem ezt az egészet összehozni, mintha egy hozzá nem értő, vagy csak egy szakma szerető ember vágna bele ebbe.

– Mondhatjuk azt, hogy amit a bűvészet terén el lehet érni, azt Te már elérted. Milyen érzés volt ezt az egészet átélni, világbajnokká válni, és az azóta eltelt időt megélni?

– Jó! (nevet) A világbajnokság iszonyú lelki terror volt. Még a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám azt az egy hetet, amin nekem ott lelkileg keresztül kellett mennem, de hála Istennek, jó volt a végkimenetele. Igazából nagyon hálás vagyok azért, hogy ez így összejött, és azzal foglalkozhatok főállásban, amit szeretek. Ráadásul még az emberek is szeretik azt, amit csinálok, ami a hab a tortán. Megvan egyébként a jó és a kevésbé kellemes oldala is. A pozitívum az, hogy tényleg imádok a színpadon lenni, és szórakoztatni. A nehezebb része viszont, hogy a hobbiból lett hivatás, így ha akarod, ha nem, ezt akkor is csinálni kell. Összességében viszont nagyon boldog vagyok, és hálás a sorsnak, hogy így alakult az életem.

– Mi volt az a pont, amikor Te úgy gondoltad gyerekként, hogy bűvész akarsz lenni?

– Mindig is szerettem volna főállásban bűvészettel foglalkozni, viszont azt soha nem gondoltam volna, hogy ez valóra válhat. Kontrollerként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, tehát pénzügyi vonalon diplomáztam, és azt hittem, hogy idővel ezen a területen fogok elhelyezkedni, de pont a diplomázás évében nyertem meg a világbajnokságot, és utána világos lett, hogy ebből is meg tudok nemcsak ugyanolyan jól, hanem sokkal jobban is élni, mintha elmennék egy céghez dolgozni, és beletanulnék az ottani pénzügyes tennivalókba. Így kinyílt a világ számomra, ekkorra lett teljesen világos, hogy nekem ez a jövőm.

– Van-e olyan dolog, amit eddig még nem értél el, de a terveid között szerepel, hogy megvalósítsd?

Igazából a bűvészetben már nincs semmi olyan, amire azt mondom, hogy lehetetlen. Csak munka kérdése az egész. Vannak még terveim, de nincs bennem kétely, hogy el tudom-e érni ezeket a célokat. Pl. a Győri Filharmonikusokkal volt egy együttműködésünk, egy szimfonikus bűvészest, ami a tavalyi Illúzió Mesterei előadássorozatban valósult meg. Ebből szeretnénk egy egész estés műsort csinálni. Tudom, hogy ez teljesen működőképes, csak neki kell látni. Egy zeneszerzővel dolgoztam együtt, vele írtuk a zenéket. Sok idő és munka volt benne. Vagy említhetném, hogy a jövő évi előadásokon egy Guinness világrekord-kísérletet fogok végrehajtani élőben a színpadon. Neki kell feszülni, és keményen kell majd gyakorolni, de szerintem össze fog jönni. A világbajnoki cím sokkal inkább olyan volt, mint egy vágyálom, nem is igazából számol vele az ember, hogy ez tényleg megtörténhet. Annyira hihetetlen, és igazából a mai napig is valamilyen szempontból az. Ilyen szintű elérhetetlen dolgok már nincsenek számomra a bűvészetben, az élet más területein sokkal inkább jelen vannak. Ilyen például a családalapítás, és hogy egy nap apa legyek. Ezek sokkal nagyobb izgalommal töltenek el, de ez nem azt jelenti, hogy a szakmai sikerek nem okoznak sok örömet. Meg kell tartani az egyensúlyt az élet különböző területei között, talán ez a kulcsa az egésznek.

– Üzensz valamit az olvasóknak?

– Higgyenek a csodákban! (nevet)

 

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló