A magyar rockélet egyik legnagyobb húzóneve még mindig, közel hatvan év után is az Omega. A zenekar éppen Arénakoncertre készül, új lemezt vesznek fel, egész nyáron turnéztak és mindig van valami a tarsolyukban. Erről a nem túl lassú tempóról is beszélgettem Kóbor Jánossal.

– Kérem, engedje meg, hogy egy formajellegű kérdéssel indítsak: Hogy érzi magát mostanában?
– Köszönöm jól, bár a nyár vége mindig egy kicsit elszomorít.

– Az Omega aktuális, Tűzvihar elnevezésű turnéja hatalmas érdeklődéssel dübörög, ráadásul nem kevés koncerttel. Ha megengedi, Ön korát bőven meghazudtolva él a színpadon, elképesztő energiát sugározva. Ennyire élvezi még mindig a koncertezést?
– Szerintem az egész csapat szereti azt, amit csinálunk, de ami még fontosabb a közönség visszajelzése is abszolút pozitív. Amíg ez így van, addig működik az Életfogytig Rock and Roll.

– November 8-án ennek a turnénak a fő állomása lesz a BudapestAréna, ahol egy különleges vendég, a Nazareth nyitja az estét az Omega előtt. Hogy jött ennek a kooperációnak az ötlete és mire számíthat, aki jegyet vált erre a túlzás nélkül nem mindennapi koncertre?
– Európai turnéinkon sokszor találkozunk régi haverokkal. Az utóbbi években különösen sok koncertet játszottunk – elsősorban Németországban – a Nazareth együttessel. Úgy gondoltuk, hogy ezúttal Magyarországra is meghívjuk Őket. Nagy örömmel fogadták.

– Két évvel ezelőtt, a legutóbbi stúdiólemez idején már beszélt róla, hogy készül is a következő album, Testamentum címmel. Hogy állnak jelenleg ennek munkálatai és mi az, amit már esetleg elárulhat nekünk a lemez irányvonaláról?
– Tulajdonképpen több mint három éve kezdtünk dolgozni egy új anyagon Omega Testamentum címmel. Nagyon magas mércét tettünk magunk elé, és csakis a maximummal leszünk elégedettek. Jövőre – 2020-ra – lesz kész. Addig kellett a két turnéval – “Volt egyszer egy Vadkelet” és “Tűzvihar” ezt az időt áthidalni. Zeneileg már régóta jól állunk, de még stílusában gyakran módosítunk. A mai kor zenéiből leginkább a filmzenék – elsősorban Hans Zimmer – illetve a rock vonalából főleg a Rammstein hatása érezhető. A kettő ötvözetéből és természetesen főleg az Omega hagyományokra építve egyfajta progresszív, enyhén metálos rock alakult ki. Talán a Dream Theater populárisabb anyagaira emlékeztet (Metropolis).

– Korábban készült az Omega legjobb dalaiból Szimfónia, Rapszódia és Oratórium változat is, amihez kötődtek a templomi koncertek. Mennyire volt Ön szerint kockázatos húzás egy sikeres rockzenekar részéről “visszavonulni” egy ilyen bensőséges, meghitt közegbe? Zeneileg könnyen összeálltak ezek a változatok?
– A templomi koncertekkel egy kicsit a korai évek klubhangulatának meghittségére törekedtünk. Az említett három stílus összegzésével alakult ki a Testamentum – egyfajta totális rock. A szövegekkel vagyunk kicsit lemaradva.

– Ugyan még van addig jó két és fél év, ám az együttes grandiózus terveit látva, néha mégsem tűnik olyan távolinak a 60 éves jubileum. Vannak már esetleg körvonalazódó ötletek erre a nem mindennapi évfordulóra?
– Tulajdonképpen jövőre lesz hatvan éve, hogy először színpadra álltunk, de még nem Omega néven. Nevünket 1962-ben az egyetemi klubunk vezetőitől kaptuk. Ezt a névadást szoktuk jubileumi koncertekkel ünnepelni.

– Nyilván nagyon nehéz egyetlen lemezt kiemelni az Omega életműből, de azért megkérdezem: van esetleg lemezük, ami különösen közel áll az Ön szívéhez? És ha van, akkor melyik album az és miért?
– Három korszakos nagylemezt érzek meghatározónak: a hatvanas években a Tízezer lépés, a hetvenesekben a Time Robber (Időrabló), majd a kilencvenesekben a Transcendent. Remélem a következő a Testamentum lesz.

– Zárásként egy személyes emlék: Édesapám, aki hatalmas Omega rajongó volt, és ezt aztán átadta nekem is, nagyon sokat mesélt arról, amikor az Élő Omega alumínium tokjait csinálták a sárisápi gyárban. Miért választották ezt a megoldást anno és melyik volt az első verzió? A kék vagy, a piros?
– A lemez megjelenésekor papírhiány volt Magyarországon. Megoldásként találtuk ki az alumínium fóliát. Az eredeti szita nyomat kék volt. Mikor elfogyott a kék festék, akkor jött a piros, majd a zöld és végül egy okkersárga variáció.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló