Készül a Paddy and the Rats új lemeze, amiről a napokban már a harmadik előzetes dal is napvilágot látott. A zenekar ráadásul augusztus 8-án Esztergomban, a Sportalsó szabadtéri színpadán, a Sportkülsőben zenél, tehát hamarosan indul a pezsgés számukra! A készülő új anyag, az őszi pihenés, a tavaszi leállás és egyebek kapcsán is a zenekar énekesével, Paddyval beszélgettem.

– A napokban jelent meg az új klipetek, a Dark After The Night című dalra. Ez egy elég dühös, odamondogatós dal. Tudatosan jöttetek ki most egy ilyen dallal, két valamennyire könnyedebb hangvételű után?

– Nincs ilyen konkrét tervezés, hogy most dühösebb vagy vidámabb dal legyen a következő. És nem is mondanám ezt dühösnek. Inkább a világból és az emberekből való kiábrándultságom nyomja rá a bélyegét a versekre, és az ember saját erejének hatalma és annak felismerése pedig a refrénre. Ez összességében egy elég pozitív kicsengésű dal, hogy szar ugyan a világ, de nem hagyom, hogy ez lenyomjon, mottóval. Azért jöttünk ki ezzel, mert szerintem ez egy rohadt erős dal, nagyon dallamos, Paddys refrénnel. Nem volt kérdés, hogy ez legyen a következő.

– Mennyire ad képet a készülő lemez irányvonaláról a kikerült három, egymástól teljesen eltérő karakterű dal?

– Szerintem valójában nem különböznek a dalok annyira. Mindegyik tök paddys dallamvilágú, csak a hangszerelések lettek másfélék. Van, amelyik poposabb, van, amelyik keményebb, és nagyon sok dalban használunk elektronikát, ezért érzésre más lehet, mint eddig, de valójában nem. Az biztos, hogy modernebb, trendibb lesz a hangzás mostantól.

– Meg sem próbáltatok “retrózós” lemezt, vagy csak dalokat írni?

– Mostanában biztos, hogy nem. Nem szeretek a múltban ragadni. Egyáltalán nem lenne életszerű 2020-ban egy 2008-as hangzású, Rats on Board stílusú lemezt csinálni. Azt már megcsináltuk. Nem szeretem ismételni önmagam, az nem az én műfajom. Számomra nagyon unalmas, hogy mindig ugyanabból a 8 hangszerből kell ugyanolyan hasonló témákat írni. Ez rohadtul bekorlátozza az embert, és aki ismer, az pontosan tudja, hogy rosszul vagyok a korlátoktól. Azért választottam a művész pályát, hogy szabad lehessek. Ez a lényege az egésznek. Nagyon élvezem, hogy, ha írok egy új témát vagy dobalapot, akkor azt most akár valami szinti hangszínnel szólaltatom meg, vagy egy érdekes dobmintával és nem kell minden áron például harmonikával eljátszani, miközben nem áll jól az a hangszín az adott témának, de muszáj, mert az a “paddys”. Nincs muszáj, mert a muszáj rohadtul bekorlátoz és elveszi az alkotás örömét és lényegét. Szerintem 10 éve nem élveztem így a dalszerzést és hangszerelést, mint az előző 3 dalnál. És ez a legfontosabb.

– Mennyire figyelitek a reakciókat egy-egy új dal megjelenésekor?

– Olvasgatjuk. Egy darabig. (nevet) Örülök persze, ha valakinek tetszik és elfogadom, ha valakinek nem, de semmilyen szinten nem befolyásol. Nem szabad, hogy befolyásoljon. Ha az egyik embernek tetszik, amit csinálunk, a másiknak meg nem, akkor kinek a javára kéne dönteni? Nem lenne egy jól működő mechanizmus ez. Ezért az a mérvadó, hogy mi mit szeretnénk csinálni. Meghoztunk egy döntést arról, hogy milyen irányba haladunk és ehhez tartjuk is magunkat, mert most ezt szeretnénk csinálni és jól érezzük magunkat benne. Sokan valamiért úgy érzik, hogy számon kérhetnek egy előadót, hogy mit csinál és miért csinálja, vagy épp megmondhatják, hogy mit csináljon, de mi se a tulajdonuk nem vagyunk, se nem politikusok, akiket számon lehetne kérni. Mi alkotók vagyunk, akik éppen az aktuális szemüvegen keresztül vizsgálják a világot és mutatják meg az ebből létrejött művet a világnak. Ha a befogadó ízlésének ez megfelel, akkor fogyasztja, ha nem, akkor nem. Ennyire egyszerű ez.

– Több beszélgetésünk alkalmával említetted már, hogy ötletelsz egy szólóanyaghoz. Mi újság ezzel a projekttel, milyen jellegű dalokat várhatunk tőle? Dolgozol rajta jelenleg is, vagy most a Paddy elviszi a kreatív energiádat?

– Nem szeretném a Paddyre fogni, hogy még nem jelent meg. (nevet) Szerencsére nagyon kreatív ember vagyok és imádok kipróbálni sokféle dolgot, ahogy az látszik is. De ez a legnagyobb bajom a szólóanyagommal, hogy annyiféle dalt raktam össze az elmúlt időben, hogy még nem jutottam el a szelektálás részéhez. Mindig jön egy újabb ötlet, amibe belekezdek és emiatt még sok mindent nem fejeztem be. És megmondom őszintén, hogy jól esett a csend és a nyugalom az elmúlt egy évben. A visszavonultság. Elég volt az alkotás öröme és nem akartam még minden áron megmutatni, de ami késik, nem múlik.

– A tavalyi év második felében tartottatok egy kis pihenőt, illetve rákészültetek a lemezre, majd alig pár buli után jött a koronavírus. Hogy élted meg ezt az egész helyzetet?

– Igazából jól esett. 12 éve megállás nélkül hajtottunk, kellett a pihenő és februárban az is kiderült számomra, hogy ez az 5 hónap nem volt elég, úgyhogy őszintén szólva jól esett még ez az újabb fél év. Sok mindent át tudtam gondolni az életemmel kapcsolatban és sok dolgot be tudtam pótolni, amire nem volt időm az elmúlt években.

– Egyfajta Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett a belengetett második hullám, ami újra magával hozhatja a rendezvénystopot. Szerinted is a letiltás a megoldás, vagy inkább valami más alternatívát kellene találni?

– Sajnos mivel még mindig nem tudjuk valójában, hogy mennyire súlyos ez a vírus, ezért erre nem tudok jó választ adni, de nem gondolom, hogy az tartható lenne hosszútávon, hogy ennyi embert, aki a zeneipar által érintett, munka nélkül lehet hagyni évekig. Ugyanis előbb-utóbb tönkremennek és éhen halnak családok, ami semmivel nem jobb, mint a vírus, úgyhogy hagyni kéne, hogy menjen a zenélés. Főleg, hogy itthon kettős mérce van és minden mást engednek, csak ezt nem. Ami nyilván érdekből van és nem azért, mert a koncerten többen megbetegedhetnek. Ez csak politika és üzlet.

– Volt mostanában olyan könyv, vagy film, ami különösen magával ragadott?

– Jordan Peterson 12 szabály az élethez című könyvét minden évben elolvasom. Idén most került rá sor. Nagyon közel áll hozzám a gondolkodásmódja és a világlátása, nagyon sokat tanultam tőle.

– Mi az aktuális 3 kedvenc lemezed, és mi a 3 örökös kedvenc, amikhez tudod, hogy bármikor nyúlhatsz?

– Aktuális kedvenc lemez nem nagyon van. Inkább dalokat hallgatok mostanában, de amihez bármikor szívesen nyúlok a klasszikusok közül az az Oasis, a Coldplay vagy a Mumford andSons.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló