Harminc éves hazánk vezető rockzenekara, a debreceni trió, akik nemrég új könyvvel jelentkeztek. A könyv és az október 14-én érkező, szintén Liliput Hollywood címen érkező új lemez kapcsán ültem le beszélgetni a zenekarral.

– Nyilván adja magát, hogy 30 éves jubileum kapcsán egy új könyv, de miért gondoltátok azt, hogy egy ilyen jellegű kötetre van szükségetek?

– Lukács: Nem tudunk már mit mondani, muszáj volt valami új! (nevet)

– Fejes: A Lukács 50 miatt ez egy Laciról szóló, Lacira fókuszáló könyv lett volna, csak annyira megcsúsztak a dolgaink – mint ahogy általában mindig –, hogy átvariáltuk. Ugyanazt a tematikát folytatva bevontuk saját magunkat is a könyvbe és így lett Liliput Hollywood, ami az egész évnek a mottója, az új lemezünknek a címe is az lesz, sőt lesz egy marha jó nóta is ezen a címen. A metódusa, a stílusa, az Bakó Csabának, a sajtósunknak köszönhető. Laciról szedjük le a rárakott bélyegeket, sztorikat, mert nagyon félreismerik az emberek, illetve nagyon rosszul mutatja a média.

– Lukács: Én igazából nagyon örülök annak, hogy ez egy zenekari könyv lett végül, nem egy Lukács Laciról szóló könyv. Ezzel a könyvvel egy csomó olyan dolog felszínre került, ami nekünk is jó volt, hogy megtörtént.

– Fejes: Jubileumokon legkézenfekvőbb dolog kiadni egy olyan standard könyvet, ami tele van korabeli képekkel, sztorikkal. Arról egy lexikont ki lehetne adni, hogy ki hogy rúgott be, milyen bulik voltak, hogy alakult a zenekar. Csak egyrészt már volt ilyen a Tankcsapda történetében nem is egyszer, másrészt köztudott, hogy szeretünk mindig valami újat, valami mást csinálni. Itt egy pszichoterapeuta által úgy van szétcincálva a zenekar, ahogy egy riporter se tudná, és azt gondoltuk, hogy ez így elég ütős. És ez nekünk is jót tett.

– Volt egyébként bármiféle egyeztetés közöttetek, amikor a könyv készült?

– Lukács: Mindhárman Bakó Csabival és Kertész Tímea pszichoterapeutával beszélgettünk, de nem egyeztettünk egymás között sem közben, sem előtte, sem utána, hogy ki mit mondjon. Ennek ez egésznek pont ez volt a lényege, hogy őszinte legyen, ezért is ez az alcíme, hogy Liliput Hollywood a kendőzetlen igazság, mert ami a könyvben elhangzik, azok valóban igaz gondolatok. Volt közös beszélgetés is, de a könyv anyagának a döntő többsége személyre szabott beszélgetések sorozata.

– Fejes: Nem 2-3 beszélgetést kell elképzelni, hanem kb. hússzor elmentünk.

– Lukács: Bakó Csaba szerkesztett ebből egy elég olvasmányos, elég lendületes könyvet. Kertész Tímea, a Pszichonéni – ahogy mi hívjuk – a munkának nagyon fontos segítője volt, de a munka nagyját Csabi végezte.

– Ismertétek a hölgyet előtte?

– Lukács: Ő teljesen külsős. Pont ezért volt jó, mert ő nem úgy ült le velünk beszélgetni, hogy mi vagyunk a híres zenekar három tagja, hanem ő gyakorlatilag három civil emberrel találkozott. Jellemzően külön-külön, hosszan tartó beszélgetések folyamán. Ismeri a zenekar egy-két dalát, mint Magyarországon nagyon sokan, de nem egy kimondott rajongót kell elképzelni. Egy középkorú, attraktív, nagyon intelligens, tanult hölgy. Viszont egyáltalán nem rajongóként állt hozzá a beszélgetésekhez, hogy akarva akaratlanul egy szemüvegen keresztül nézné a zenekart, vagy az adott embert, akivel éppen beszélget, hanem gyakorlatilag szűz szemmel, füllel, vagy lélekkel. Nekem például tök jó volt, hogy egy teljesen ismeretlen személlyel beszélgettem, és el tudtam mondani neki olyan gondolatokat is, amit egy olyan embernek, aki ismer, vagy van valamiféle prekoncepciója velem vagy velünk szemben, nem biztos, hogy elmondtam volna. Így viszont olyan volt, mintha egy terápián lettem volna.

– Az sem frusztrált, hogy tudtad, ez később megjelenik nyomtatásban?

– Lukács: Azért nem, mert azt a kiskaput fennhagytuk magunknak természetesen, hogy az elhangzottaknak nem a 100%-a jelenik meg. Egyrészt mert jóval több anyag volt, mint ami a könyvbe belekerült, másrészt volt egy-két olyan mondat, vagy gondolatsor, amire azt gondoltuk a szerkesztés során, hogy ez maradjon ki. A könyv eléggé határfeszegető, mert elég sok olyan dologról van benne szó, amiről azt gondolom, hogy civil emberek sem mondanak el másoknak magukról, nem hogy ismert, népszerű zenekarban zenélő emberek. Pont az volt a lényeg, hogy beszéljünk úgy, ahogy jön, és hozzátenném, hogy a beszélgetések döntő többsége meg is jelent a nyomtatásban.

– Volt-e olyan a könyvben, ami számotokra is meglepetést okozott a másik irányába? Volt-e olyan, ami kiderült, és nem gondoltad volna?

– Lukács: Hogyne, sok ilyen volt. Számtalan olyan dolog felszínre került, és ezt én kimondottan pozitívumként élem meg.

– Sok zenekarnál már készülés közben egy ilyen könyv a zenekar végét jelentette volna.

– Lukács: Tőlünk is kérdezték, hogy ti ezt elolvastátok, hogy egymásról miket mondtok? És nem fogtok feloszlani? (nevetés)

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló