Koncz Zsuzsa túlzás nélkül a hazai könnyűzene egyik állócsillaga. Hosszú évtizedek óta a pályán van, az év végén megjelent lemeze óriási siker, márciusi, tizenegyedik Aréna- koncertje pedig ismét teltház előtt zajlik majd, a jegyek már januárban elfogytak. Egy vidám hangulatú telefonbeszélgetés alkalmával, sok komoly témát érintve beszélgettem a Művésznővel.

– Tavaly jelent meg a legutóbbi nagylemeze, sorban a negyvenedik, Vadvilág címmel. Azért ez nem kis dolog, nemcsak idehaza, hanem bárhol a világon. Mi az ami még motiválja ennyi idő után?

– Annak idején már a kezdetekkor is, főleg a világról énekeltünk, mely körülöttünk volt, meséltünk arról, ami nap mint nap történik velünk, beszéltünk dolgokról mit láttunk, tapasztaltunk, és hogy ez mit vált ki belőlünk. Úgy tűnt, sokakat érdekel mindaz, amit csinálunk, amiről a dalok szólnak, sokakat magával ragad a zene. Az érdeklődés már az elején is óriási volt és ez lendületet adott. Hittünk abban, – ilyen érdeklődés mellett – talán nem alaptalanul, hogy fontos, ami születik, kellenek ezek a dalok, figyelnek ránk. És ez nem látszik változni azóta sem. Úgy érzem manapság – a közeg miatt, amelyben élünk – ugyanolyan fontosak mint régen. Sőt! Ez nagy erőt, lendületet ad egy művésznek. Inspirálja arra, hogy tegye amit megtehet. Tehát új dalokat gyűjtök, lemezeket készítek, mert van mondanivalóm a világunkról, koncertezem, ez az életem. Érzem a várakozást, az érdeklődést magam körül, látom, hogy a Facebookon több mint 185 ezren figyelik, kedvelik, amit csinálok. Mindaz, ami ma körülvesz bennünket, egyrészt nagyon izgalmas, másrészt nagyon tanulságos, és rendkívül ellentmondásos. Erről mindig is volt véleményem, melyet részben a dalaim tükröznek, és ez így van jól, mert a zenével talán kifejezőbb és érthetőbb is, amit mondani szeretnék. Így talán még többen ráismerhetnek saját gondolataikra, saját tapasztalataikra, az életükre. Nem gondolok túl sokat magunkról, de hiszem, hogy a zene erejével talán valamiféle segítséget, kapaszkodót adhatunk azoknak, akik ezeket a dalokat hallgatják és szeretik. Adott esetben hangsúlyt adhatunk valaminek, ami felett másképp elsiklanának. Olyan információdömping vesz körül bennünket, hogy egy-egy ilyen kis felkiáltójel, – mint pl. egy lemez – ami elhelyezhető magunk körül a világban, talán fontossá válhat az embereknek. Nem feltétlenül mindenkinek! Pontosan tudom, hogy nem mindenki szereti és hallgatja a zenénket, hiszen az elmúlt hét évben, például a közszolgálati televíziók és rádiók nagyon jól elvoltak a mi dalaink nélkül. Nem igen érdekli őket, hogy sokak számára ez fontos, pedig a mi közös adónkból finanszírozzák őket. Így aztán még teljesebb a „győzelem”, mert mindezek ellenére a Vadvilág három hét alatt aranylemez lett, mára pedig elérte a platina státuszt, az Aréna koncertre a jegyek mind elfogytak. Ez az igazi visszaigazolása a munkánknak. Szóval ilyen ellentmondásosan mennek a dolgok manapság, így talán nem fölösleges az emberekben tudatosítani, hogy nem biztos, hogy minden annyira rendben van, és úgy van körülöttünk, mint állítják, bárki bármit is mondjon! Namost ez X évtizeddel ezelőtt is így volt. A világ kicsit lassan változik.

unnamed (2)

– Azt azért fontos elmondani, hogy ez a lemez úgy lett három hét alatt aranylemez, hogy nem alacsony-, hanem úgymond normál árfekvésű lemez. Látszik is, hogy próbálnak adni valami pluszt is vele a közönségnek: Szép digipak kivitel, tizenkét új dal. Frissek a szövegek, friss zeneileg, friss minden téren. Ez is pozitívum szerintem, hogy nem a korábbi sikereit próbálja meg leutánozni, hanem mindig a megújulásra törekszik. Állandó szerzőtársakkal dolgozik, mint például Závodi Gábor, Bródy János, Maróthy Zoltán. Ez a csapat abszolút bevált önnek?

– Igen. Jól megértjük egymást, és a különbözőségek ellenére is nagyon harmonikusan, jókedvűen tudunk együtt dolgozni. Az ember, nem arra született, hogy egymás torkának essen, hanem arra, hogy azt a behatárolt időt, amit itt lehet töltenünk a Földön, azt jól töltsük lehetőleg így együtt, a másik kezét fogva.

– Önt meglepte, hogy ilyen gyorsan aranylemez lett a lemez, illetve, hogy a tavalyi év huszonegyedik legjobban fogyó lemeze lett? Nem csak a hazai lemezek között, hanem a top 100-as listán, vegyesen magyar és külföldi zenék között is?

– Na ezt én sem tudtam, köszönöm jó hírt! Különösen, hogy a lemez az év végén került a piacra, tehát ez két hónap teljesítménye. Akkor talán tényleg nem gondoljuk rosszul, hogy erre sokaknak szüksége van.

6ff81c0e4e3d66413da610166c2708b5

– Sőt! Március 11-én már a 11. Aréna koncertje lesz, ráadásul ez is teltházzal. Azért ez is jelent valamit.

– Igen, és most erre, – mivel erősen napirenden van a női egyenjogúság – mint nő különösen büszke lehetek. Ugyanis ebben a nagyon maszkulin szakmában nekünk nőknek kevés ilyen dicsőség jut. Tehát ez is nagyon jól esik.

– Mit várhatunk az Aréna koncerttől? Milyen programmal készülnek?

– A Vadvilág számai mindenféleképpen napirenden lesznek, így hívhatjuk akár lemezbemutató koncertnek is ezt a találkozót. Ugyanakkor, természetesen az előző lemezről, a Tündérországról is játszunk, és ezen felül lesznek régi, régebbi dalok, és lesznek meglepő fordulatok is a koncerten. Ám a részletekbe nem mennék bele mert egyrészt kicsit babonás vagyok, másrészt úgy gondolom, hogy az a mi „magánügyünk” azzal a 11-12 ezer emberrel, aki ott lesz. Legyen nekik meglepetés. Most nem szeretnék minderről beszélni. (nevet)

– Természetesen. Nem is tudom így hirtelen kiszámolni, hogy hány éve van a pályán, hány éve alkot.

– Maradjunk abban, hogy sok. (nevet)

– Rendben. Várható még Koncz Zsuzsa lemez? Szeretne még? Semmiképpen nem tekinthető egy búcsúkoncertnek ez a márciusi, igaz? Remélem, nem is merült ez fel!

– Nem. Egyáltalán nem, de azért a jövő nagyon nyitott, nagyon bizonytalan, és úgy tűnik, hogy a világ helyzete is egyre bizonytalanabb. Mindenféle szempontból. Hosszabb terveket, és nagy ígéreteket nem szeretnék tenni, mert nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Az a csekélyke kis biztonság, amit az emberiség egymásnak nyújthatna, kiveszőfélben van. Az egymásnak feszülés inkább a trend, ami borzasztóan szomorú. Belátom, ez nem ellentétes az emberi természettel, de kétségtelenül vannak azért olyanok, mint én, akik békére, derűre, hogy ne mondjam jókedvre vágynának, nem az állandó harcra, ami okkal, ok nélkül folyik a nagyvilágban, és Magyarországon is. Igen hangosan és színvonaltalanul megy ez a játszma, és a végeredmény pedig sajnos előre tudhatóan nem lesz örömteli. Ráadásul mindez alapvető humán értékeket kérdőjelez meg. Miközben állandóan hivatkoznak a Bibliára, – például az új amerikai elnök is, akinek kezében két Biblia volt, miközben esküdött – közben valahogy mégis olyasmik történnek, melyek ellentétben vannak azzal, amit a Biblia hirdet. Sok az ellentmondás, kevés a bizonyság arra, mi lesz holnap.

– Ön mindig is kimondta a véleményét, ami esetenként elég markáns, ugyanakkor vannak emberek, akik azt mondják, hogy a zenésznek az a dolga, hogy zenéljen, és nem a politizálás, véleményezés. Ezt ön rendre megcáfolja, szerintem fogalmazhatunk így. Mit üzenne azoknak, akik azt mondják, hogy a zenésznek az a dolga, hogy zenéljen?

– Azt gondolom, hogy az embernek az a dolga, hogy éljen és dolgozzon. Hogy ebből ő mit tart fontosnak, azt döntse el ő maga. Véleményem szerint a világot nem lehet felszeletelni. A világot egészében jó megélni, és én ezt teszem. Hogy más erről mit gondol az legyen az ő dolga, és felelőssége is. Nem szeretném megmondani senkinek, hogyan éljen, mit csináljon, mit tartson helyesnek.

unnamed (1)

– Mi az, ami önnek inspirációt, megnyugvást nyújt a hétköznapokban?

– Az ellentmondásosságok, a viszonyok kiéleződése nekem lendületet ad. Ilyenkor érzem leginkább, hogy szükség lehet rám, a munkáimra, a dalaimra. És hogy ehhez a munkához hol gyűjtök erőt? Egy könyv ugyanúgy kikapcsol, mint egy hegyi kirándulás vagy egy tengerparti üdülés, esetleg egy múzeumlátogatás. Inspirációt, és erőt meríteni lehet mások zenéjéből, koncertjéből is. Sok dologban találok örömöt, élményt. Hálát adok a sorsnak, hogy ezt örököltem a szüleimtől. Ami meg rossz, – és van épp elég – azt elutasítom, kritizálom, és főleg nem hagyom, hogy megrontsa a hétköznapjaimat. Az a gyűlölködés, ami manapság felszínre került, nem vezet sehová, és akkor sem elfogadható, ha tudjuk, hogy vannak karakterek, akiknek kétségtelenül a gyűlölködés, a harc, mások eltiprása az éltető elemük. Itt vannak velünk, láthatók nap, mint nap, és sokan vannak. Nem vagyunk egyformák, ez nem baj, de vigyáznunk kell mindarra, amit a természettől kaptunk, és vigyáznunk kell egymásra, a másik emberre, a többiekre, mert élnünk úgyis együtt kell. Vegyük tudomásul, hogy a Föld mindenkié!

– Szerettem volna megkérdezni, hogy üzen-e valamit az olvasóknak, de igazából ebben benne volt az is!

– Igen, mondhatni. (nevet) Azért üzennék: Próbáljunk meg nyitott szemmel járni, ugyanakkor ebben nem tönkremenni! Ez manapság nem kis feladat.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló