Radics Gigi azon kevés hazai sztárok egyike, aki tehetségkutatóból indult, mégis hosszútávon a csúcson tudott maradni. A legnagyobb világsztárokkal volt már szerencséje együtt dolgozni, még maga Quincy Jones, Michael Jackson sikerlemezeinek producere is elismerően nyilatkozott róla, a világ 5 legjobb női hangja közé rangsorolta őt. Ráadásul közben Ő lett az X-Faktor legfiatalabb zsűrije is. Bokros teendői mellett azért szakított időt arra is, hogy válaszoljon a kérdéseimre.

– Elnézve a teendőidet, és a jelenleg futó projekteket, arra gondoltam, mikor unatkozhattál utoljára? Volt ilyen az elmúlt hat évben?

– Bevallom őszintén, nem nagyon. De én ennek csak örülök, mert úgy neveltek, hogy kemény munkával lehet célt érni. Nekem pedig célom az van bőven, ezért dolgozni is kell. Most tényleg sok projektben vagyok egyszerre, de az utóbbi 3-4 évben már így alakul az év vége, és én nem bánom, mert csak olyan projekteket vállalunk, amiket szívből szeretek. Nélkülem már nincs döntés, egy csapatként dolgozunk a stábommal. Nagyon szeretem az X-Faktort, az Álomutazót, tehát tényleg nincs unalom, csupa izgalmas dolog történik velem. Szerencsére az időbeosztásomat úgy csináljuk, hogy azért mindig maradjon időm magamra is, fontos, hogy eljussak körmöshöz, fodrászhoz, masszázsra, edzeni, vagy a barátaimmal moziba, kávézni. Ilyenkor feltöltődik a testem, a lelkem, és várom a következő feladatokat. Egyébként, ha van néhány unalmasabb napom, nem is tudok mit kezdeni magammal, olyankor is azt keresem, mit lehetne csinálni, általában ezeken a napokon ülök be órákra az otthoni stúdióba dalokat írni.

– Te vagy a legfiatalabb, aki zsűritagként került az X-Faktorba. Milyen érzés volt, amikor felkértek? Mit vársz a műsortól?

– Amikor felkértek, én 20 éves voltam. Mostanra eltelt 2 év, de azóta is nagyon büszke vagyok arra, hogy belevágtam. Egyrészt mert nagyon megtisztelő feladat segíteni a tehetséges embereknek, másrészt én ezt a missziót később is szeretném majd folytatni, műsoron kívül is akár. Mivel álltam a tehetségkutatók színpadán többször is, és rengeteget küzdöttem, mire megnyertem a Megasztárt, ezért tudom mi vár az énekesekre, tudom, hogy mi az elvárás feléjük, és azt is tudom, lelkileg mi megy végbe a versenyzőkben, mikor hétről hétre nyomás alá vannak helyezve. Nem kicsi a tét, mert milliók szeme láttára kell a legjobbat produkálni minden héten. A versenyzők élete gyökeresen megváltozhat, ehhez pedig szükség van segítségre, és mentorként ez nagy felelősség.

– Idén felléptél Quincy Jones 85. születésnapján, és vendégszerepeltél a budapesti koncertjén is, ráadásul korábban igen előkelően nyilatkozott Rólad. Hogy kerültetek kapcsolatba, és milyen volt ezeket megélni, ott állni a színpadon?

– Anno egy magyar hölgyön keresztül sikerült megismerkednünk. A akkoriban ő küldte el neki a megasztáros felvételeimet, és ezután kaptam Quincytől egy meghívást a Montreux-i Jazz Fesztiválra. Ezután az események felpörögtek. Szinte minden évben találkoztunk, s mondhatom, hogy mostanra barátok vagyunk. Nekem ő az igazi mentor, és példakép. Idén pedig egy színpadra is léphettem vele, hiszen a 85. születésnapjára rendezett koncertek egyikének Budapest adott otthont, ahová személyesen ő hívott meg énekelni. Életem végéig megmarad az élmény, főleg, hogy magyar közönség előtt tiszteleghettem a legendás Quincy Jones munkássága előtt.

– Ha nem „dolgozol” a zenével, csak hallgatod, kiket hallgatsz szívesen? Kik a legnagyobb kedvencek és példaképek?

– Hú, nagyon széles a skála nálam. Hallgatok jazzt, soult, rap-et, az r’n’b különféle válfajait, de popot is, vagy akár rockot, ha olyan kedvem van. Ritkán, de az is előfordul, hogy a komolyzene nyugtat meg. Egyetlen műfajjal nem tudok azonosulni az pedig a keményebb heavy metal, az nem az én világom.

– Amikor nem a zenével foglalkozol, ha van ilyen persze, akkor szoktál esetleg filmeket nézni, olvasni? Ha igen, mik, kik a kedvenceid?

– Mozi. Az jöhet minden mennyiségben. A barátaimmal, családommal fogjuk magunkat, és van, hogy előzetes ötlet nélkül csak elmegyünk, és választunk egy filmet a moziban. Mindenevő vagyok. Talán a fantasztikus filmek, és a krimik nem annyira, de az összes többi: a vígjátékok, az animációs filmek, a thrillerek, de még a horrorok is jöhetnek. Néha jó egy kis borzongás. Olyankor összebújva sokat nevetünk a barátaimmal.

– Üzensz valamit az Olvasóknak esetleg?

– Higgyenek az álmaikban, és mindig tegyenek meg mindent azért, amit elképzeltek! Sose adjanak le belőle, mert a lehetetlen is lehetőséggé válik, ha nagyon akarjuk.

 

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló