Ha létezik idehaza olyan underground zenekar, aki időt, pénzt, energiát nem kímélve dolgozik azért, hogy egyről a kettőre jusson, akkor az AWS pont ilyen. A már-már poénból beadott nevezés A Dal-ban elképesztő sikert hozott, és rendesen megkeverte az állóvizet a zenekar körül. Erről, a tervekről és egyebekről beszélgettem Örssel.

– Az AWS nem friss formáció, hiszen már 3 nagylemezetek is megjelent korábban. Miért gondoltátok
most mégis azt, hogy jelentkeztek A Dalra?
– Gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával jelentkeztünk erre a versenyre, és egy percig nem fordult meg a fejünkben, hogy beválogatnak minket. Nem igazán volt arra precedens, hogy a mi zenénk megfordulhat ilyen körökben. A cél akkor is az volt, ami most is: Megmutassuk annak a tömegnek is a zenénket, aki eddig nem is hallhatott róla.

– A Viszlát, nyár! egy nagyon személyes szerzemény. Így, a győzelem után nyilván okafogyott a kérdés, de nem gondoltatok rá, hogy valami könnyedebb dallal induljatok? Nehéz volt megírnod ezt a dalt?
– Nem volt nehéz megírni. Sőt, kifejezetten gyorsan megszületett. Valahogy azok a kérdések, amiket elnyomsz
magadban, az alkotóművészet formájában egyszerűbben kijönnek. Hál’ Istennek mindig olyat csináltunk, amivel
a saját értékrendszerünknek is megfeleltünk. Ha könnyedebb témaválasztással mentünk volna neki, akkor egy
olyan sorba álltunk volna be, amibe sose szeretnénk.

– Előzetesen milyen helyezésre számítottatok? Felmerült bennetek útközben, hogy ebből akár győzelem is lehet? Mondjuk a döntő napjára még lekötött bulitok is volt a Tankcsapda vendégeként…
– Nem, egyáltalán nem. Arra sem számítottunk, hogy a válogatóba bekerülünk. Azt a Csapdás bulit meg nagyon sajnáljuk, koncertet akkor sem szoktunk lemondani, ha valamelyikünk fél lába hiányzik. Bár sajnos már ez sem igaz, mert miattam mondtunk le bulit, amikor konkrétan megszólalni nem tudtam. (nevet)

– Szinte egy emberként összefogott a szakma, mikor kiderült, hogy a legjobb négy között vagytok.
Utólag milyen érzés volt olvasni a reakciókat?
– Nagyon jól esett. Ha populista megfogalmazással szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy ez a metal győzelme volt. Akkor is ugyanilyen boldog lennék, ha a Leanderéknek sikerült volna, főleg mert akkor nem a mi vállunkat nyomná a felelősség! (nevet) Viccet félretéve, pont azoktól kaptunk pozitív visszacsatolást, akiknek a szavára nagyon adok, akikre mindig is felnéztem.

– Lisszabonban mire számítotok, és mi lehet reális helyezés, hogy látjátok?
– Nem kergetünk hiú ábrándokat, ugyanúgy állunk hozzá, mint ahogy A Dal-hoz is álltunk.

– Szerinted miben változik a zenekar élete innentől?
– Őszintén remélem, hogy nem sokban, és hamarosan csinálhatjuk újra azt, amihez értünk: koncertezhetünk.

– Néhány hallgató elég markánsan fogalmazta meg a véleményét. Mennyire foglalkoztatok a negatív
felhanggal?
– Mindenkinek szíve joga leírni a gondolatait. Kifejezetten örülünk, hogy sikerült egy kicsit felrobbantani az állóvizet, mert ennek már meg kellett történnie. Különösen aranyos volt a zongoratanár felháborodása, hogy pont a mi zenénket azonosította a Sátán hányásával. Ebből is látszik, hogy mennyire le van sajnos maradva a magyar közélet ebből a szubkultúrából. Várom már, hogy mikor fog szólni a Guttalax valamelyik kereskedelmi rádiócsatornán.(nevet)

– A legutóbbi nagylemezetek már közel két éves. Készül már a Kint a vízből folytatása, vagy most
annyira felbolydult körülöttetek minden, hogy csúszhat a következő lemez?
– Nagyon szeretnénk kihozni az új lemezt 2018 végére, de sajnos eléggé el vagyunk havazva. A dalok nagy része már készen áll, de még nagyon össze kell rántanunk magunkat, hogy meg is tudjuk csinálni. Szerencsére eddig minden kihívásnak eleget tudtunk tenni, biztos vagyok benne, hogy ez most sem lesz másként.

– Nyáron melyik fesztiválokon találkozhatunk Veletek? Ősszel fogtok turnézni?
– Érdekes, hogy eddig nekünk kellett könyörögnünk minden fesztiválnál, hogy engedjenek be a kapuikon, most meg egyből a legjobb szlotokba kerültünk. Ez olyan szempontból gondolkodtató el, hogy mitől várunk változást zenei téren? Ha sajnáljuk, hogy nincs új generáció a legtöbb stílusban, miért nem teremtünk helyet nekik a bemutatkozásra? Egy tehetségkutató nem ad elég teret a feltörekvő zenekaroknak arra, hogy több emberhez eljussanak. A fesztivál olyan, mint egy jó előzenekarozás, itt tud a legtöbb emberhez eljutni egy banda. Nem lenne rossz, ha a profitot megtartva minden évben jutna lehetőség azoknak a bandáknak, akikben van potenciál bőven.

– Üzensz valamit az Olvasóknak?
– Nincsenek rossz emberek, de jók sem. Ne kérdezd miért, ez jutott eszembe!

Az interjút készítette: Szénégető Richárd (Ric$)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló