Valahol kicsit hihetetlen, hogy a Republic már 30 éve itt van velünk. A zenekar manapság is nagyon aktív, nemrég új lemezzel jelentkeztek, márciusban pedig az Aréna színpadán ünneplik meg ezt a három évtizedet. Aktualitásokról és persze sok egyébről is beszélgettem Boros Csabával, a zenekar basszusgitáros-frontemberével.

–  Nemrégiben megjelent az új lemezetek, Magyarazűrben címmel, ami már a harmadik, veled a mikrofonnál. Milyennek érzed az új lemezt a korábbi Republic lemezekhez képest? Van esetleg kedvenc dalod róla?

–  2013. március 11. volt, amikor a Cipő elment tőlünk, ekkor kénytelen voltunk egy új időszámítást kezdeni a zenekar életében. 2015. május 4-én jelent meg a Rajzoljunk álmokat című album, ami most már büszkén mondhatom, hogy platinalemez – itt lóg a falamon. Két évre rá, 2017. május 4-én pedig megjelent a Kimondom a neved című album, ami most már ugyancsak platinalemez. Valójában 2019. novemberében jelent meg a Magyarazűrben, tehát volt bő 2,5 évünk arra, hogy megírjuk ezt az albumot és mi ezt az időt ki is használtuk. Nem akartunk sok dalt rátenni erre a lemezre, így aztán 12 dal lett végül. Én ezt egy nagyon jó albumnak tartom. Amikor az ember benne van az alkotói folyamatban, akkor nem méri fel, hogy melyik dalok milyenek egymás után, melyek a jó dalok, hiszen már annyira megszokja őket. Például az Ezek voltunk nemrég című dalunkat már egy éve játsszuk a koncerteken, tehát ez már egy tökre bejáratott dal lett. A Petőfi Rádió is sokat játszotta, a klipje is fent van már az interneten, sok százezren megnézték azóta. Aztán mikor az album összeállt, Patai Tomi állította össze a végső dalsorrendet és meghallgattuk egyben az egészet, akkor rájöttem, hogy ez egy tök jó lemez és nagyon elégedett vagyok vele, igazán jól sikeredett. Van rajta kedvenc dalom, először a már korábban említett Ezek voltunk régen, aztán a vége felé majdnem lemaradt a Messzi földre vihetnél, amit a Bagossy Norbival írtunk, Ő a szövegét, én a zenéjét és most őszintén megmondom, ez az igazi kedvencem. Nemsoká egy videoklip is készül rá. Egészen biztos, hogy el fogjuk majd játszani az Arénában is egy különös formációban. 

– A dalokat hallgatva kicsit mintha megint más lenne az összkép, de mégis határozottan Republicos. Törekvés, hogy egy-egy új lemez valamennyire újítós legyen, vagy szimplán ez jelenleg a Republic?

– Voltak, akik azt mondták, hogy tetszik ez az új stílus, bár én nem veszem észre, hogy új lenne. Ahogy az embert új impressziók érik kívülről, Ő maga tudat alatt is változik picit. Nyilván már nem olyan zenét játszunk, mint 30 évvel ezelőtt, vagy lehet, hogy már megint olyat játszunk, mint akkoriban. Ezt nem tudom pontosan, de egészen biztos az, ha az ember együtt ír dalokat más zenészekkel – gondolok itt a New Level Empire-ra, akikkel elkészítettük a Valami valódi című dalt vagy a Bagossy Norbira, aki három szöveget írt erre nekünk -, akkor ez néminemű változást hozhat a zenekar életében. Itt van például a Bagossy Laci (Norbi testvére), aki a Maradj még című dalunk zenei producere volt. Annyira tetszett neki ez a dal, hogy megcsinálta a saját elképzelése szerint, visszaküldte egy felvételen és nekünk is nagyon bejött az egész, szóval egy az egyben úgy került fel a lemezre, ahogy Ő kitalálta. Nem gondolom, hogy ez egy komoly zenei stílusváltás lenne, a Republic szerintem ma is az a zenekar, ami ha megszólal a rádióban, elsőre felismerhető. Van egy ránk jellemző zenei világ, amit mi elég régen kialakítottunk, talán tudat alatt. Mi ezt visszük tovább. Néha más dolgok is születnek a külső hatások nyomán, de ez mindig is jellemző volt a Republicra, hogy soha nem határoltuk be magunkat egy fajta stílusba. Ha akartuk rock zenét játszottunk, ha azt akartuk, akkor punkot. Ez a mai napig így van. 

– Nehéz volt megszoknod a frontember szerepét?

– Sokat énekeltem Cipő mellett, valójában mindig úgy volt, hogy ketten voltunk a színpad motorjai. Aztán ahogy a Laci kezdett megbetegedni, egyre többet énekeltem én is. Ő meg egy oktávval lentebb énekelte a dalokat. Amikor arra került a sor, hogy én legyek az énekes, akkor őszintén megmondom, énekórákat vettem Gerendás Petitől (Gerendás Dani apukája), aki nagyon kedves volt, mert Ő mondta, hogy menjek el hozzá, majd felkészít erre a posztra. Innentől kezdve egyre több tapasztalatot szereztem a színpadon. Igazából nem azt mondom, hogy könnyű volt hangilag és fizikálisan megugrani az egészet, de lelkileg sokkal nehezebb volt átvenni azokat a dalokat, amik eddig a Cipő szájából szóltak. Bizonyos lelki gátakat és küszöböket át kellett lépnem ahhoz, hogy ezt maximálisan meg tudjam oldani. Ma is vannak olyan dalok számomra, amik tabu dalok. Például A 67-es út, amit a jövőben egy ideig biztos nem fogok elénekelni, mert ez annyira Cipő dala volt, hogy nagyon sokáig, míg Republic lesz, az Övé is marad. A koncerteken felvételről szól az Ő hangjával. Mostanra már belerázódtam ebbe a feladatkörbe és sok örömet is hoz. Közben sok gondolat is megfogan az ember fejében, amikor ezeket a dalokat énekli. Tényleg egy más szerepkör, amikor azokat a gondolatokat, a szavakat, a mondatokat, a dalszövegeket Te közvetíted a közönség felé. Más, mint amikor az ember gitározik. Aki ezt nem csinálta eddig, ezt nem is érezheti. 

– 2020. 03. 14-én megünneplitek a zenekar fennállásának 30. évfordulóját a Budapest Arénában. Mivel készültök a koncertre, mire számíthat a közönség?

– Mi minden koncerten – ahogy majd az Arénában is – végigszaladunk a mi 30 évünkön és mindenféle korszakunkból veszünk elő dalokat az első lemeztől egészen a mostani utolsóig. Lesznek vendégeink, ott lesz velünk két olyan ember is, aki nagyon fontos volt a zenekar történetében. Egyik Nagy Feró, aki az első turnéra vitte el a Republicot, ha jól emlékszem 1991-ben. Ott lesz Bródy János, aki nem csak nekünk, hanem az egész magyar beat mozgalomnak irányt adott az Illés együttessel és Cipőnek nagyon jó barátja volt, sőt, talán még Ő fedezte fel egy költő táborban. Velünk lesz az egész Bagossy Brothers Company, akikkel játszunk majd dalokat. Egyet elárulok, a Messzi földre vihetnél című művet egy egészen nagy felállásban fogjuk majd előadni. Együtt az egész Republic, a BBC és még két vokalista lányt hívtam ehhez a produkcióhoz, Ők a Holdviola zenekarból Sára és Evelin, úgyhogy ez egy egészen különleges megszólalás lesz. Lesz olyan dal, amiben vonós négyes is lesz. Nem szimfonikus koncert lesz, csak egy részében kapnak szerepet Ők is. Egy fiatal és tehetséges zenekar, a Kávészünet együttes lesz a vendégünk, Ők kezdik majd az estét. Azt gondolom, hogy ha művészileg nézzük ezt a 30. évfordulós koncertet, akkor egy nagyon komoly és tartalmas este lesz azoknak, akik eljönnek.

– Egy ilyen alkalom mindig okot adhat egyfajta számvetésre, esetleg nosztalgiára is. Megfordult benned az ötlet, hogy esetleg írj, írjatok egy könyvet a zenekar történetéről? 

– Ez már megtörtént, már megjelent a zenekar történetéről egy könyv annak idején. Egyébként többen feltették már ezt a kérdést, mivel most lesz 7 éve, hogy ebben a felállásban játszunk és megjelent a harmadik lemezünk is.  Én magam nem gondolkoztam azon, hogy most csináljunk még egy Republic könyvet, hiszen egy már megjelent. Másrészt, amikor a régi dalainkat játsszuk, akkor önkéntelenül is nosztalgiázik velünk a közönség. Az más kérdés, hogy minden koncert egyébként más, tehát két egyforma előadás nincs. Nem is nosztalgiának mondom, hanem egy életutat fogunk össze, amikor a régi dalokat vegyítjük az újakkal. A múlt, a jelen és a jövő is megszólal, amikor olyan dalt játszunk majd, ami még egy albumon sem jelent meg. Ilyen pillanat egyébkén most nem lesz az Arénában.

– Van esetleg olyan dalotok, amit már nem szeretsz akkora elánnal játszani, vagy a színpadon minden más és nem gondolsz ezekre?

– Megmondom őszintén én minden dalt szeretek, ami a koncerten előfordul. Nyilván azért válogattuk be ezeket. Ezalatt a jó néhány év alatt próbáltunk más dalokat is játszani, más koncertprogramot összeállítani és egy idő után egyik dal kitúrta a másikat, egy másik meg bekerült, ide-oda sakkozgattunk a programokkal és kialakítottunk egy optimális repertoárt, ami számunkra a legjobb. Annak ellenére, hogy saját dalainkat játszunk, van egy tracklista és tegyük fel, hogy X hónapig az megy, nincs két egyforma koncert és két egyforma közönség sem. Mindig vár valami meglepetés az emberre. Baromira nem unatkozom közben és egyáltalán nincs olyan, hogy nem ugyanolyan elánnal játszanék a színpadon. 

– A zenekar mellett van egy rádióműsorod is, amit hallhatóan nagyon szeretsz csinálni. Milyen érzés volt a felkérés anno? Gondoltad valaha, hogy nem csak zenész, hanem műsorvezető is leszel?

– Annak idején, a ’90-es évek közepén, amikor a gyerekeim születtek, az A3 televízióban vezettem műsort, ami később MSat lett. Tehát nekem volt egy kis televíziós előéletem. Vezettem műsort Miskolcon is a Non-stop Rádióban, és mielőtt a Petőfibe érkeztem volna, volt egy műsorom B. Tóth Lacinak a Poptarisznya Rádiójában is, ami egy internetes rádió. 2016 nyár elején jött a felkérés, hogy mi lenne, ha vezetnék egy műsort a Petőfi Rádióban. Kérdeztem az akkori főszerkesztőt, hogy miért pont én és akkor nem akarták elmondani. Elmentem a megbeszélésre, feltettem a kérdést, hogy én egy castingon vagyok-e és mondták, hogy nem. Én úgy gondoltam, hogy vannak vetélytársaim, valaminek meg kell felelnem ahhoz, hogy műsort vezessek. Kiderült, hogy nem, abszolút rám gondoltak és egy teljesen rám szabott műsor lenne. Furcsa volt először, de persze belerázódtam ebbe az egészbe és tényleg nagyon szeretem ezt a műsort vezetni. Habár megmondom őszintén, hogy borzasztó nagy energiát és felkészülést igényel, mert én nem szeretek nekiállni úgy zenészekkel beszélgetni, hogy nem készültem fel rájuk, nem tudom kicsodák, nem tudom hány lemezük jelent meg, milyen a családi állapota, a zenei előképzettsége. Ennek mindnek utánanézek. Ültem én már elégszer rossz interjúban, amikor már én szégyelltem magam, hogy az illető mennyire nem készült fel a zenekarra és ezt én nem akartam megtenni. Gondoltam-e, hogy újra műsorvezető leszek? Éppen akkor jött a felkérés, amikor egyébként is műsort vezettem hobbiból a Poptarisznya Rádióban minden szerdán este. Oda a világ minden tájáról bejelentkeztek a hallgatók, láttuk a monitoron, hogy most éppen magyarok Angliából, Hollandiából, vagy innen-onnan jöttek. Gyakorlatilag onnan kapott ki engem a Petőfi Rádió. Nem volt időm se gondolkozni, hogy újra műsorvezető leszek e, mert már az voltam. 

– Melyik minden idők három legjobb lemeze számodra?

– Áhhhh, erre a kérdésre nem tudok sajnos válaszolni, mert arról nem tudok beszélni, hogy mi minden idők legjobb lemeze. Max arról tudok, hogy mi számomra minden idők legjobb dala. Azt is meg tudom indokolni, hogy miért. Ezt a kérdés egyszer feltették nekem, hogy számomra melyik a legjobb dal. Ez nem biztos, hogy az, amelyiket minden nap hallgatok, vagy gyakran hallgatom, de számomra a legeslegjobb dal, amit hallottam az a John Lennon – Imagine. Itt meg kell jegyeznem, hogy nem csak azért tartom ezt a legjobb dalnak, mert ennél nincsenek jobb dalok. Zeneileg egész biztos, hogy vannak jobbak, csak az ideológiája miatt, amit ez a dal és a John Lennon személyisége közvetít, azt gondolom ezért olyan nagyszerű ez az egész. Nyilván ehhez a mítoszhoz hozzájárul az is, hogy nagyon fiatalon, negyvenéves korában ment el tőlünk, Mark Chapman tett róla, hogy ne legyen közöttünk és egész biztos, hogy addig is egy mitikus alak volt, de onnantól még inkább az lett. Az Ő szellemisége, zenei munkássága, ideológiája, a békéhez és a világhoz való hozzáállása ebben az Imagine dalban csúcsosodott ki. Ezért is tartom ezt a legjobb dalnak. Másik kettőt most nem választok, ha nem baj.  

– Melyik volt az a könyv/film/album, ami legutóbb nagy hatással volt Rád? Keresed még az újdonságokat?

– Persze, hogy keresem az újdonságokat. Nagyon sok filmet megnézek. A feleségemmel heti háromszor-négyszer ott ülünk a TV előtt és keressük a filmeket. A Zöld könyvet láttam nemrég – biztos le vagyok maradva egy kicsit -, de az nagyon tetszett, ha már nem csak filmről, hanem KÖNYV-ről is beszélünk. Ami nagyon nagy hatással volt rám az évek során – lehet, hogy furcsa -, de ha a könyveket nézzük, akkor az Sir Arthur Conan Doyle Sherlock sorozata. Imádtam olvasni. Ami még hasonló nagy hatással volt rám, az Tolkien – akinek az életéről szóló filmet mostanában néztük meg – A Gyűrűk Ura. Mind a három könyvet kiolvastam Göncz Árpád fordításában és a filmet is szerettem. Emlékszem még 2001-ben volt az első rész moziban és vittem a gyerekeket, mert Harry Pottert akartak nézni. Akkor előtte volt a Gyűrűk Ura bemutatója és mindenki felkapta a fejét, hogy ezt látnia kell. Egy olyan fantasztikusan misztikus világba kalauzolt el Tolkien a film és a könyv által, ami egészen különleges volt számomra. Mondhatok én klasszikus filmet is, ami mindig klasszikus marad, a Volt egyszer egy Vadnyugat, ezt a mai napig akárhányszor meg tudom nézni. Ugyanilyen a Volt egyszer egy Amerika is vagy a Nagymenők is. Ha magyar részről nézzük, itt is vannak kiváló filmek! Ne felejtsük el! A Kincsem az egyik kedvencem, a Magyar Vándort szintén nagyon szeretem. Mindkettőnek Hrutka Robi barátom szerezte a zenéjét és fantasztikusak lettek. 

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló