Falusi Mariann, kinek angyali hangját ezer közül is megismerni, lassan 3 évtizede van a zenei életben. 2020. május 7-én „Darabjaim” címmel ad koncertet a Kongresszusi Központban, ez pedig jó apropót adott egy beszélgetésre.

– Kicsit meglepett, amikor megláttam, 37 évvel ezelőtt kezdte a pályafutását. Talán azért is, mert számomra Ön mindig 30 év körüli marad, mint amikor először hallottam a Pa-Dö-Dö-t. Mi volt a legkedvesebb élménye ebből a közel négy évtizedből?

– Úgy hiszem, az egész színpadon töltött időt, ezt a majd 40 évet nevezhetem kellemes és felhőtlen élménynek.

– Leginkább azért is vagyok erre kíváncsi, mert egy olyan pályafutással büszkélkedhet, amiben nem voltak szünetek, eltűnések, visszatérések, hanem végig alkotott és fellépett. Volt esetleg olyan pont a karrierjében, amikor úgy érezte, hogy itt a vége, elég volt?

– Nehezen tudom elképzelni, hogy ne legyek tevékeny. Rengeteg tervem van, ezek egyike a május 7-i koncert, amiknek mindig eljön az idejük. Még sosem jutott eszembe a visszavonulás, amíg szeretem csinálni, és van is mit, addig nem is fog.

– 2020. május 7-én “Darabjaim” címmel készül koncertre a Budapest Kongresszusi Központban. Honnan jött ennek a darabnak az ötlete és mire számíthat a közönség? Milyen irányvonal mentén válogatta össze az est repertoárját? A kiajánlója alapján elég személyes hangvételűnek tűnik.

– Ez valóban egy személyes hangvételű válogatás, a legerőteljesebb részeiből annak a sokféle dolognak, amiket csinálok.

Fotó: Draskovics Ádám / www.adamdraskovics.hu

– 2017-ben szólólemezzel jelentkezett, amit nem kisebb dalszerző-zsenivel készített, mint Presser Gábor. 13 közös dal kapott helyet a lemezen. Milyen élmény volt elkészíteni ezt a lemezt és együtt dolgozni Presser Gáborral? Miért kellett ilyen sokat várni az első Falusi Mariann lemezre?

– Pici bácsit 35 éve ismerem. Szerencsém volt több alkalommal is együtt dolgozni vele: Meghívott vendégként ott voltam az Arénás koncertjein, de valóban a számomra legértékesebb az a figyelem, amivel az első szólólemezemet készítette! Az egész ráadásul az ő kérdése alapján készült: Marika néni miért nincs magának egy szólólemeze? Valóban számtalan lemezen szerepeltem már és addigra a Pa-Dö-Dő-nek is vagy 30 lemeze volt, de szólólemezem még egy sem.

– Az album a Nők Lapja mellékleteként jelent meg. Miért éppen ezt a megjelenési formát választották akkor?

– Korlátozódtak a megjelenési lehetőségek, alig van lemezbolt, többen benzinkutak shopjaiban árulnak. Úgy gondoltuk, hogy a választható díszes első lemeznek kijáró megjelenés helyett egy egyszerűbb külsővel, de olyan utat választunk, amivel egy népszerű, nívós hetilap segítségével a lehető legtöbben ismerhetik meg a dalokat.

– 1983-ban megnyerte a Ki mit tud? tehetségkutatót, majd később Ön is zsűrizett tehetségkutatóban. Volt ezeknél Önben egyfajta nosztalgia? Elvállalna egy ilyen szerepet most is, ha érkezne felkérés?

– Akkor a zsűribe az éppen távozó Presser helyére ülhettem. A mostani zsűritagokat nem hiszem, hogy ugyanolyan lelkesedéssel tudnám kiváltani…

– Nem csak énekesként, hanem színészként is elismert, több szereppel a háta mögött. A színház vagy filmezés áll közelebb Önhöz? Melyik szerepére emlékszik vissza legjobb szívvel, melyik volt a legkedvesebb? Vagy akár melyik volt az, amire ma nemet mondana?

– Nincs olyan, hogy legkedvesebb, a maga idejében mindegyik a legfontosabb munka. Éppen ezért nem mondanám le egyiket sem.

– Miből merít inspirációt a hétköznapokban? Mivel tölti a szabadidejét?

– Töltődés csakis az utazás, barátokkal! Meg jó hazajönni is, mert itt van Szentendre, ahol jó lakni és itt a Balcsi.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló