Királylány a templomfalban

Egy legenda szerint Árpád-házi Szent Margit csontjai egy pozsonyi templom falába rejtve várják a feltámadást. Magyar szentek elveszett és meglévő maradványairól dióhéjban.

Miután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, a Margit-szigeti kolostor lakói sebtiben összeszedték értékeiket, hogy kevésbé háborgatott helyen találjanak új otthonra. A templomi felszerelésen, kegytárgyakon, értékes ruhákon kívül ilyen értéknek számított az 1270-71-ben elhunyt (a dátum vitatott), akkor még nem szentként, hanem 1276 óta boldogként tisztelt Árpád-házi Margit koporsója a benne lévő csontmaradványokkal.

Az ereklyét előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatra vitték, végül Pozsonyban, a klarisszák kolostorában találtak menedékre. Egy 1638-as beszámoló szerint akkor még megvolt a koponya, a kar-, láb- és gerinccsontok, több ruhanemű (amelyek feltehetően nem töltöttek a holttesttel csaknem háromszáz esztendőt a sírban), önkorbácsolásra használt ostorának néhány foszlánya, valamint vezeklőöve – utóbbi az esztergomi bazilika kincstárában található napjainkban. A koponyát először 1643-ban tették ki tiszteletre a templom kórusában.

A maradványok történetében a fordulópontot az jelentette, amikor II. József 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket.

A legenda szerint a távozó apácák befalazták Margit csontjait a templom falába, feltehetően az épület kriptájában. Ugyanakkor az a nézet is ismert, hogy már korábban elajándékozták (vagy eladták) darabonként bűnbánó világiaknak.

Ennek némileg ellentmond, hogy Margit tiszteletét 1789-ben engedélyezték hivatalosan (szentté csak 1944 januárjában avatták), ám ereklyéi nem bukkantak fel ezután (egy csontdarabka van meg csupán, szintén az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban).

A befalazott csontok azonban a volt klarissza templom kétezres években végzett felújításakor sem kerültek elő, ami persze nem bizonyítja, hogy nincsenek ott, de legalábbis elhinti a kétely magját.

Forrás: www.muemlekem.huFotó, szöveg: Kovács Olivér