3 kevesek által ismert arborétum Budapesten és környékén

Mutatunk két budapesti arborétumot és egyet a közvetlen közelében, melyek nem annyira felkapottak és ismertek, de ha szeretnénk egy napot, nyugalomban, szép környezetben eltölteni családunkkal, tökéletes választás lehet bármelyik.

Egy kellemes őszi séta……

Egy lopott délután a természetben……

Egy napsütötte padon ücsörögve kiszakadva a mindennapokból……

Budai Arborétum

Az arborétum a Gellért-hegy déli lábánál terül el, a Villányi út – Szüret utca – Somlói út között. Területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre osztja: az Alsó és a Felső Kertre.

Az arborétum jelenlegi növényanyaga csaknem 2000 fásszárú dísznövény fajt és fajtát, több száz hagymás virágot és csaknem 250-féle egyéb évelő dísznövényt foglal magában.

Felismerve kiemelkedő dendrológiai értékeit, környezetvédelmi jelentőségét, a magyar kertészeti felsőoktatásban betöltött fontos szerepét, a főváros vezetése 1975. március 5-én kelt határozatával az Arborétum területét természetvédelmi területté nyilvánította.A különleges növényanyag létfeltételeit a sajátos mezoklíma biztosítja.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a Budai Arborétum az ország talán legmelegebb területe. Télen-nyáron fűti és óvja a nagyváros kőrengetege, főképp pedig a fölé boruló szennyezett “légkupola”. Ez utóbbi szabályos üvegházként működik: beengedi a Nap látható fény- és hősugarait, de az éjszakai lehűlés idején visszatartja a felszín hosszúhullámú hőkisugárzásának jelentős részét. Ezért forró itt a nyár és enyhe a tél. Tovább fokozza ezt a déli kitettség és a területen lévő magas épületek szél- vagy árnyékvédelme.
A késő tavaszi és kora őszi fagyoktól a kerítés-rendszer is óv: mindkét kertrészt felül tömör támfal, alul áttört rácskerítés határolja, amelyek szélcsendes, tiszta éjszakákon felül elterelik, lenn pedig kiengedik a lejtőn lefelé „csorgó” hideg levegőt.
Az első kerítések 1900 körül épültek tégla lábazattal, műkő fedlappal és kovácsoltvas elemekkel.

Az arborétum elsődleges feladata, hogy bemutatókertként szolgáljon a dísznövény termesztéssel, dendrológiával és díszkertészettel ismerkedő hallgatók számára, a “kertészeti dendrológia”, az “évelő dísznövények” és az “egynyári dísznövények” témáinak oktatásához.

A másik fontos feladat a honosítás. A hazánkba újonnan bekerülő fásszárú dísznövények többek között ebben az arborétumban kerülnek kipróbálásra, majd – kedvező eredmény esetén – előzetes elszaporításra és szélesebb körű elterjesztésre.

Budakeszi Arborétum

A közel 30 ha kiterjedésű, nagyjából négyzet alakú arborétum létrejöttében fontos szerepet játszott a Budapest környéki közjóléti- azaz parkerdőként nyilvántartott zöldövezeti területek fejlesztése az 1950-es években.

Az Erdészeti Tudományos Intézet az említett területek betelepítéséhez keresett elsősorban exóta – nem őshonos – fajokat, amelyek megfelelő növekedést mutatnak. A kísérleti telepítés másik célja az volt, hogy a klímaváltozásra felkészülve az említett exóta fajok viselkedését vizsgálják erdőállományban. Ezen fajok jelentős része díszkerti növény, amelyek itt akár a 70 éves kort is megélték. Ezzel összefüggésben a terület erdészeti arborétumként való meghatározása 1958-ban történt.

Az alapító Galambos Gáspár (1900 – 1980) erdőmérnök vezetésével a kiválasztott növényfajokat szabályos parcellákba ültették, a szegélyező utak, nyiladékok találkozásánál kisebb-nagyobb köröndöket alakítottak ki, amelyek hangulatos megállói egy-egy útvonalnak.

A telepített növényfajok nagyobb hányadát a Kámoni Arborétum, kisebb részét a volt Természetvédelmi Hivatal irányította ide arborétumokból, parkokból.

Az 1060 fajta növény részletes értékelése, felmérése és katalogizálása az 1970-es években zajlott. Az arborétum 1978-ban a Budai Tájvédelmi Körzet legdélebbi egységeként lett védett (ma fokozottan védett).

Az arculatában kialakuló arborétum legfiatalabb részei 1979-1980-ban, nagyrészt saját termesztésű csemeték ültetésével születtek.

Az arborétum meghatározó fajai az exóta – nem őshonos – tűlevelűek, illetve a kísérő  – Budai hegyekben is őshonos alap fafajok, mint a hárs, kőris és tölgyek. Ezeket a fafajokat egészítik ki  a leggyakoribb cserjék, mint például a madárbirs-, a borbolya-, a galagonya-, a som- , az orgona-, a fagyal-, a gyöngyvessző- és a tűztövis-félék.

Soroksári Botanikus Kert

A Soroksári Botanikus Kert létesítését a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Tanácsa 1962-ben határozta el. Célja a növénytani gyakorlati oktatás fejlesztése volt, elősegítve, hogy a leendő kertészmérnökök közvetlen

kapcsolatba kerüljenek a növényekkel. A létrehozott élőgyűjtemények az oktatás mellett a botanikai kutatásokat szolgálják, de ma már egyre inkább előtérbe kerülnek az ismeretterjesztési, turisztikai feladatok is: a Soroksári Botanikus Kert egyre népszerűbb a tanulni és kirándulni vágyó, a természet értékei iránt érdeklődők körében.

A 60 ha-os Botanikus Kert Budapest XXIII. kerületében, a délpesti síkság szélén, Soroksár Péteri majorban található — alig 20 km-re a nyüzsgő nagyváros szívétől.

A Kert felszíne igen változatos: ÉNy–DK irányú homokbuckák között vizenyős laposok húzódnak. A terület nagy részét az egykori Duna-meder hordaléka borítja, amelyen többféle talajtípus alakult ki: futóhomok, csernozjom jellegű homok, gyengén humuszos homok, rétláp, rozsdabarna erdőtalaj, kovárványos barna erdőtalaj. Az alsó rétegekben kavicsot, iszapot, helyenként löszös, agyagos képződményeket is találunk. A magasabban fekvő részeken, főleg a feketefenyő ültetvények alatt gyengén kilúgozott, savanyú a talaj. A mélyebb területeken a talaj mésztartalma 5–15 %. A terület legmagasabb pontja a 115 m tengerszint feletti magasságú, Csonthalom néven is ismert „Homokdomb”.

Éghajlatára jellemző, hogy a napsütéses órák száma évente 2014 óra, nagymértékű a kisu-gárzás és jelentős a hőmérséklet napi és éves ingadozása. A csapadék kevés (átlagosan évi 552 mm) és az is egyenlőtlenül oszlik meg. A legszárazabb hónap a július és az augusztus, a legtöbb csapadék április–májusban esik. A szél szinte állandóan fúj, az uralkodó szélirány ÉNy-i.