Ha létezik olyan hazai zenekar, aki a csúcson hagyta abba, majd újra a csúcsig építette magát, akkor az mindenképpen az OSSIAN. A 32 éves zenekar idén különleges jubileumi évet tart, ugyanis 30 évvel ezelőtt jelent meg a zenekar első nagylemeze, 20 éve alakultak újjá, illetve a zenekar motorja és énekes-szövegírója, Paksi Endre decemberben tölti a hatvanat. A zenekar a SPORTALSHOW  fesztivál egyik fő fellépője lesz Esztergomban, július 21-én. Többek között erről is kérdeztem őt.

– Decemberben betöltöd a hatvanat, ám ez valahogy nem látszik rajtad, hiszen az Ossian az egyik
legaktívabb koncertzenekar évek óta. Hogy érzed magad mostanában? Adott okot egyfajta
számvetésre ez a közelgő születésnap?
– Remekül érzem magam, köszönöm kérdésedet! (nevet) Már évek óta próbálok közelíteni a belső béke, a harmónia felé, igyekszem kiegyensúlyozottabban élni, kerülni a stresszt, ami az én hivatásomban nem egyszerű dolog. Nem a színpadi, vagy a stúdiós részére gondolok, vagy a dalszerzési periódusokra, ezeket imádom, hanem a háttérmunkára, amit szintén én intézek, ott bizony gyakran szembesülök a mai “magyar valósággal”. (nevet) De próbálok az élet pozitív dolgaira koncentrálni és elengedni a rossz dolgokat, embereket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes sikerrel, de szépen alakul az ügy.


– Tavaly egy kicsit személyesebb hangvételű lemezzel jelentkezett a zenekar. Milyennek érzed bő
egy év távlatából az albumot?
– Nagyon büszke vagyok rá, egyszerűen szükségem volt arra, hogy alkothassak egy ilyen jellegű albumot. Tudom, hogy ezzel feszegettük a saját határainkat és vannak, akik nem értették ezt a fajta visszafogottabb, gazdagabban hangszerelt lemezt. De nálunk – akármennyire is elcsépeltnek hangzik – az őszinteség a legfontosabb. Az adott időszakban ez jött belőlünk és ezért senkitől nem szeretnénk elnézést kérni. Nagyon csendesen jegyzem meg, hogy annak idején, az ellentétes oldalon levő határainkat tágító, az átlagos Ossian albumoknál keményebb hangvételű Ítéletnap album az első időkben jóval szerényebb sikert aratott, mint például az Acélszív, vagy a Rock katonái, aztán idővel mégis kultikussá vált. A Zene lényege többek között a változatosság, tehát a már elkészült új dalok alapján azt mondom, hogy most egy lendületesebb, harapósabb album van készülőben, de a zeneiséget sem fogjuk háttérbe szorítani.

– Az igazi szabadság címet kapott korong mára a dupla platina státuszt is elérte, ami a lemezpiac jelenlegi helyzetében komoly elismerés. Milyen érzés számodra, hogy a rajongóitok ragaszkodnak a kézzel fogható lemezekhez? Mint lemezeket komoly szinten gyűjtő ember, fontos számodra a lemezeladás?
– Nagyon fontos! Óriási érzés volt januárban megtudni a hivatalos összesítésekből, hogy tavaly Magyarországon, minden létező magyar és külföldi előadó albuma közül az Ossian-ból adtak el a harmadik legtöbbet.

– Idén nem készült sorlemez, hanem egy különleges hangulatú válogatáslemezzel ünneplitek a jubileumokat. Kettő, a zenekar első korszákból származó dalt azonban újra felvettetek hozzá. Mi alapján választottad ki ezeket a tételeket?
– Két olyan dalra esett a választás, amelyek annak idején nem kapták meg a méltó hangzást és hangszerelést, de persze tudtam, hogy nagyon sok rajongónál úgyis a régi, megszokott verzió marad majd a favorit, de magamnak és a daloknak igazságot kellet szolgáltatnom. (nevet)

– Készülnek már dalok egy új Ossian-lemezhez is? Ha igen, mikorra várható a megjelenés?
– Igen, Ricsivel folyamatosan alkotunk és az új album remélhetőleg 2019 áprilisában fog megjelenni.

– A Hungaroton nemrég újra kiadta a korai korszak lemezeit újra CD-n. Mennyire volt ebbe beleszólásod? Vannak még esetleg kiadatlan dalok, esetleg koncertvideók abból az időszakból?
– Némileg volt, de nem teljesen. Adtam az anyaghoz régi fotókat és az első 3 albumnál végre a valódi dalszerzés szerint kerülhettek fel a szerzők nevei. Ugyanis a régi verziók sima “Maróthy-Paksi” feliratai miatt sokan a mai napig azt hiszik, hogy én azokban az időkben csak a dalszövegeket írtam és Maróthy volt a nagy dalszerző, holott ez egyáltalán nem így volt és akkor még finoman is fogalmazok.
Aztán a negyedik – Ítéletnap – albumnál valaki kavart egyet a háttérben és ott a dolog már meg lett fúrva… Pedig azt a lemezt néhány gitártéma és a szólók kivételével én írtam meg egyedül. Már annak idején is javasoltam az akkori zenekarnak, hogy tüntessük fel a borítón az igazságot, miszerint:”zene és szöveg: Paksi Endre, hangszerelés: Ossian”. Persze ez nem tetszett nekik és el lett vetve azzal a szöveggel, hogy “a zenekari egység képének nem tenne jót”… (nevet) Ma már nagyon bánom, hogy régebben ilyenekbe belementem.

– Idén tudatosan kevesebb koncertet vállalt a zenekar. Különleges műsorral járjátok az évet a jubileum jegyében?
– Az első körben egy minden korszakból összeállított Best of programmal turnézunk, a szeptember 15. Barbára és az utána következő, önálló, sportcsarnokos körre másik műsor lesz, ezt mostanában állítjuk majd össze.

– Július 21-én első ízben léptek fel a Sportalshow fesztiválon, a helyszín azonban ismerős lesz,
hiszen a Fesztergom fesztivál is itt volt anno. Vannak különleges élményeid innen, vagy Esztergomból? Várjátok már a fesztivált?
– Csupa kellemes emlékem van, jó körülmények, lelkes közönség, úgyhogy izgatottan várjuk a mostani bulit is!

– Gondolkodtál már azon, hogy megírd egy könyvben a zenekar történetét, vagy esetleg egy önéletrajzon?
– Igen, valószínűleg meg is fogom írni majd egyszer.

– A kilencvenes években hat regényed is megjelent Paul Trent írói álnéven, amiket aztán néhány
éve felújított formában ismét kiadtatok. Nem gondolkodtál rajta, hogy újra tollat ragadj? Miért
nem jelent meg anno több Paul Trent-regény?
– Ez egy kellemes kirándulás volt egy olyan műfajba, amit szintén nagyon szeretek, ráadásul sikeresnek is bizonyult, hiszen a könyveim több kiadást is megéltek, de ebben ennyit éreztem, nem többet. Maradt az igazi, első nagy szerelem, a Zene. (mosolyog)

– Aki aktívan követi a munkásságod, az tudja, hogy az egyik hobbid a makettezés. Mi volt a
legutóbbi, illetve a legkedvesebb, amivel dolgoztál?
– Folyamatosan dolgozom egy összefüggő, hatalmas terepasztalon, ami több kisebb elemből áll össze. Témája a II.Világháború egyik legkeményebb helyszíne, az 1944-es normandiai hadszíntér. Szerencsére van egy barátom, aki húsz évig élt Normandiában, úgyhogy az ő segítő tanácsai alapján sikerül nagyon autentikus hangulatot létrehoznom. Sok külföldi oldalra szoktam képeket kitenni az aktuális munkáimról és nagyszerű érzés, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain élő, ismeretlen makettezők írnak hozzá elismerő kommenteket. Ez a hobby egyébként végtelenül kikapcsol és sokat fejlesztette a másik szenvedélyemet, a történelem megismerését.


– Óriási zenegyűjteményed van. Miket vásároltál legutóbb? Melyik azok a darabok a polcodon,
amire a leginkább büszke vagy?
– Több, mint 8 ezer eredeti CD-m van, köztük elég sok ritkaság, a nagy kedvenceimtől kiadatlan dalok, demofelvételek, talán ezekre vagyok a legbüszkébb, de minden zenémet szeretem. Legutóbb egy 8 CD -ből álló gyönyörű box-set-et vettem, Marc Bolan és a T.Rex házi demóival.

– Vannak olyan filmek, rendezők, színészek, akik szerinted hatással voltak Rád az életben? Vannak
esetleg kedvenceid?
– Kedvenc rendezőim Martin Scorsese, Guy Richie, Robert Rodriguez, kedvenc színészeim: Oliver Reed, Mel Gibson, Christian Bale, Robert de Niro, Russel Crowe, Jim Carrey, Joe Pesci és néhány megunhatatlan film-klasszikus, a teljesség igénye nélkül: Apocalypto, A Bukás, Katyn, A Rettenthetetlen, A Hazafi, 300, Gladiátor, Sin City, A gépész, Blöff, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Szemtől-szemben, Ace Ventura I-II., Nagymenők, Casino, Dark City, Screamers I.-II., Hatodik érzék, Másvilág.

– Harminc évvel ezelőtt gondoltad volna, hogy az Ossian ennyi idő elteltével is tényező lesz?
– Nem, akkoriban csak rövid távú céljaim voltak, például az aktuális lemezek elkészítése, vagy hogy a turnék jól sikerüljenek. A jövővel nem foglalkoztam.

– Üzensz valamit az Olvasóinknak esetleg?
– Talán egy idézettel búcsúznék a legelső Ossian dalból:”olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!”

Az interjút készítette: Szénégető Richárd (Ric$)

One thought on “OSSIAN INTERJÚ: “A Zene lényege a változatosság” – Paksi Endre

  • 2018-07-01 at 10:44
    Permalink

    Azèrt èn egy kicsit megijedtem az utolsó album után. De most, hogy megtudtuk, az új lemez “lendületesebb, harapósabb” lesz, megnyugodtam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Összehasonlítás

Duna-Part programajánló