Ünnep volt, ünnep lesz – Zséda INTERJÚ

Zséda már több mint két évtizede megkerülhetetlen a hazai zenei életben. Nemrégiben EdSheeran vendége volt a Puskás Arénában, az év végén pedig a Kongresszusi Központban készül különleges koncertre. Az éppen új lemezén dolgozó énekesnő volt olyan kedves és szakított időt, hogy válaszoljon a kérdéseimre.

Először muszáj megkérdezzem, ezt a lassan túlzás nélkül embertelen kánikulát hogy bírja? Vízparti pihenéssel, vagy munkával tölti?

Sajnos, vagy szerencsére, de mi már tavasszal, illetve a nyár elején elhasználtuk a pihenésre szánt időnket. A nyár nekünk javarészt munkával telik, egyik koncert követi a másikat, körbejárjuk az egész országot ilyenkor. Most ráadásul lemezt is készítek, így muszáj a nagy meleg ellenére is nagyon fókuszáltnak maradnom. De egyébként én szeretem a nyarat, még az egészen extrém meleget is inkább tűröm, semhogy fázni kelljen.

Szólókarrierje több mint két évtizedet ölel fel, ráadásul hullámvölgyek nélkül. Miben látja Ön a különbséget az akkori zeneiparban és a mostaniban? Napjainkban is belevágna egy szólópályába?

Én azt gondolom, akinek ez az útja, az nem tud nem belevágni. Soha nem volt könnyű ezen a pályán boldogulni, különösen nőként nem. Mikor kiléptem a Cotton Club Singersből, hát egy kezem sem kell hozzá, hogy megszámoljam, hányan bíztattak pozitív jövőképpel. A fiú bandák korszakát éltük akkor, a többség azt gondolta, senki nem lesz kíváncsi egy női szóló előadóra – nem is voltunk túl sokan a pályán. Aztán mégis berobbant a rádiókban a Rám valahol egy férfi vár és szépen lassan el tudott kezdeni épülni a Zséda Produkció. Azóta is minden új dalért, minden új lemezért, minden egyes koncertért egyesével meg kell küzdenem. Teljesen mindegy hány év van mögötted, a következő lépésért mindig áldozatot kell hozni. Ha ma indulna a pályám, ma egészen más nehézségekkel kellene szembenéznem, de a változások, az új igények, így is elérik a produkciót. Állandó agyalás, újratervezés, folyamatos jelenlét kell ahhoz, hogy ennyi év után is itt lehessek.

Túlzás nélkül hazánk egyik legsokoldalúbb énekesnője. Kik voltak a példaképei, amikor énekelni kezdett és kik azok, akik mostanában figyel? Vannak friss felfedezettjei is esetleg?

Nagyon sokrétű és színes az a közeg, ahonnét inspirálódom a pályám indulása óta. A 30-as 40-es évek nagy jazz előadóitól kezdve a soul dívákon át egészen Billie Eilishig sok minden hatott rám, sok mindent beépítettem magamba. Amivé mindez szintetizálódott talán a pop zene ikonikus, nagy melódiákat éneklő előadóihoz áll a legközelebb, de én nagyon élvezem a mában alkotást. Szeretem figyelni a trendek változását, az új dolgokat, és úgy formálni a saját zenei világomat, hogy az miközben önazonos marad, és hű a számomra fontos értékekhez, mégis mai legyen.

Legutóbbi nagylemeze 3 éve jelent meg. Készül már az új, vagy sok más előadóhoz hasonlóan Ön is sem igazán hisz már a lemezekben?

Lemezt ugyan nem csináltam három éve, de dalokat igen. Nem rég jelent meg Dolhai Attilával közös duettünk az Egy ölelés a világ, és már sorban állnak az új dalötletek is. Valamiféle hibrid megoldás felé hajlok én, a lemez kontra dalok kérdésben. Ha elkészül egy dal, nem tartjuk vissza, kijövünk vele, de aztán a végén valahogy mégis kell, hogy lemezzé álljanak össze a gondolatok. A lemez mindig egy – egy korszak lenyomata, új jelentést, értelmet kap egy dal, ha a többi, vele egy időben együtt született dallal hallgatják a befogadók. Szóval lesz lemez! És már nem is kell rá sokat várni!

Július 20-án Ed Sheeran vendégeként lép a Puskás Aréna színpadára. Meglepte a felkérés? Milyen volt a koncert?

Először el se akartam hinni. Annyira szűrreálisnak tűnt egy színpadon állni egy világsztárral, 70 000 ember előtt. Aztán ahogy közeledett a nagy nap, úgy vált egyre természetesebbé ez az érzés, úgy tört fel belőlem a bizonyosság, hogy de hiszen egész életemben erre vártam, erre születtem, hogy a végén már nem is izgultam. A koncert napján mindenki azt kérdezgette, hogy tudtál-e aludni éjszaka? Tudom meglepő, de igen! (nevet) Nagyon jó zenekar és nagyon szuper technikai stáb áll mellettem, így ebben is biztos lehettem, hogy rajtuk sem fog múlni, hogy a legjobbat tegyük oda, hogy jól éljünk ezzel az ajándékkal a sorstól. Imádtam minden percét, úgy érzem egy nagyon jól sikerült mini koncertet adtunk a Puskásban. A legizgalmasabb számomra az volt, ahogyan új arcukat mutatták meg a dalaim a stadion hangzásban. Nagyon más ez, mint akár egy Aréna koncert – úgy szárnyal a hang, amit egyszer muszáj volt megtapasztalnom.

Ismeri, kedveli Ed Sheeran munkásságát?

Lehet nem ismerni? Nem csak kedvelem, de lelkileg is úgy érzem hasonlóak vagyunk. A koncert után volt lehetőségünk beszélgetni, az olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Az év másik kiemelt fontosságú koncertje december 28-án lesz a Kongresszusi Központban. Azt ígéri a sajtóanyag, ez a koncert egy csipetnyi bulival fűszerezett ünnepi este lesz. Milyennek tervezi ezt a koncertet, hogy képzeljük el?

Ünnepek kereszteződésében lesz ez az este, egy csipet karácsonnyal, egy adag év végi vidámsággal, és nem titok, a születésnapom is ezekben a napokban lesz. Úgyhogy az Ünnep volt, ünnep lesz cím nem véletlen. Minden tekintetben ünnepi lesz a hangulat, de annak minden arcával készülünk. Lesz lírai szépség, ami talán még a fa alól marad ott velünk, de lesz laza, táncos rész is, hangolódva az új évre.  Beszéltünk az interjú elején a sokszínűségről ez a koncert éppen olyan lesz, ahol ezt nagyon meg tudom majd mutatni.

Végezetül pedig: olvasott mostanában olyan könyvet, vagy látott esetleg olyan filmet, sorozatot, amit valamilyen okból ajánlana az Olvasóknak?

Nagyon szeretek olvasni, és nagyon komoly listám van a nyárra, hogy a nemlétező szabad perceimben mi mindent szeretnék elolvasni, de most mégis inkább egy filmet ajánlanék. Az I AM Celine Dion egy egész estés mélyinterjú, amit ha megnéz az ember talán egy kicsit belelát az énekesnő lélekbe, megérti azokat a leállíthatatlan motorokat, amik hajtanak minket, megérti, hogy mennyire sorsszerű, hogy énekelni kell, és hogy mennyire zsigeri szinten fáj, amikor nem lehet…  Annyira együtt éreztem vele –  végig amíg néztem – hogy néha szinte én is azt éreztem, hogy nem kapok levegőt.