Július 9-én és 10-én este a „szobában hervadni semmit sem ér” majd, hiszen a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon végre megint testközelből hallhatjuk élőben felcsendülni a musicalirodalom egyik legfontosabb darabjának, Sally Bowles és Clifford Bradshaw örökérvényű történetének, a Kabarénak felejthetetlen dallamait, 24 tagú nagyzenekar kíséretében.

A valós élettörténet ihlette remekművet ezúttal Béres Attila álmodta újra, parádés szereposztással:

Seress Zoltánnal, Szilágyi Csengével, Dobó Enikővel, Igó Évával, Kern Andrással, Brasch Bencével, Horváth Szabolccsal és Rudolf Szonjával a főszerepekben.

A szabadtéri előadások mostantól védettségi igazolvány nélkül látogathatók!

A Vígszínház még sosem tűzte műsorára a Kabarét, és még sosem vendégeskedett a – légvonalban alig néhány száz méterre levő – Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A két intézmény első együttműködése a Masteroff–Kander–Ebb: Kabaré – musical szabadtéri bemutatója lesz.

Christopher Isherwood, angol író 1939-ben publikálta Isten veled Berlin című, a nácik hatalomra jutásának idején szerzett tapasztalatait összefoglaló novellasorozatát, mely először John Van Druten színdarabjának majd a Joe Masteroff, John Kander, Fredd Ebb szerzőhármas musicaljének alapjául szolgált. 

A Kabarét éppen 55 évvel ezelőtt, 1966 novemberében mutatták be a Broadwayn, ahol elsöprő sikerét a 11 jelölésből elnyert 8 Tony-díj is bizonyította.

A musicalt a Tony-, Oscar- és Emmy-díjas rendező és koreográfus, Bob Fosse emelte át a filmvászonra 1972-ben, Liza Minnelli főszereplésével, folytatva a színpadi díjesőt, 8 Oscar- díjat zsebelve be örökzöld alkotásáért.  

A film hazai sikerét követően itthon is több budapesti és vidéki színház tűzte műsorára a darabot. Először 1976-ban mutatták be az Ódry Színpadon, Szinetár Miklós fordításában és rendezésében, azóta pedig többek között például Szirtes Tamás, Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is színpadra állították már, egytől-egyig más oldalát hangsúlyozva a sokszínű történetnek.

„Ez egy mindig aktuális történet, egy nagy felkiáltójel arról, hogy mi zajlott a 30-as évek legelején Németországban. Az ember szabadságvágya erős, és azt gondolom, hogy ez a darab elsősorban azokat a kérdéseket próbálja megfogalmazni, hogy mi történik a művészettel, mi történik az emberek életével, ha elkezdik korlátozni.” – mondta Béres Attila az alkotói csapat és a szereplői gárda alapján rendkívül izgalmasnak ígérkező margitszigeti bemutatóról.

„A díszlettervező, Cziegler Balázs, és a darab koreográfusa, Barta Dóra régi munkatársaim, sokat dolgoztam velük, így most sem okozott problémát a közös munka, aminek remélem meg is lesz a várt eredménye. Balázs díszlete hatalmas revelatív erővel bír, mert úgy fogalmazta meg a teret, hogy tulajdonképpen folyamatosan egy állomást látunk, ami szimbolikusan azt jelképezi, hogy ha korlátozzák a szabadságunkat, megvan a lehetőségünk, hogy elmenjünk onnan. Ez egy szép gondolata ennek a darabnak, tekintve, hogy a végén pont az a lány, akiről szól, Sally Bowles azt a döntést hozza, hogy ő itt marad, mert színésznő akar lenni.” – magyarázta a rendező, hozzátéve: „Nekem nagy találkozás volt ez a darab a szereplőkkel is. Kern Andrásnál jobb Schultz urat és Igó Évánál jobb Schneider kisasszonyt nem találhatnék, de csodálatos tehetségű fiatal színésznek tartom a főszereplőt alakító Szilágyi Csengét, Dobó Enikőt és Brasch Bencét is. Nem dolgoztam velük korábban, meghatározó élmény volt számomra az a rengeteg tudás és tapasztalat, amit kaptam tőlük.”

Béres Attilának ez az első bemutatója a Margitszigeten, és bár a vírus okozta kényszerszünetek miatt a próbafolyamat a tervezettnél hosszabbra nyúlt, bízik benne, hogy a közönség szeretni fogja az előadást.

„Az embernek az a vágya rendezőként, hogy olyan történeteket meséljen el, olyan kérdéseket fogalmazzon meg a színpadon, amelyek jól rezonálnak a nézővel és elgondolkodtatják, megérintik őket. Hogy ezt zenével tesszük, vagy csak prózával, esetleg tánccal, az már részletkérdés. Nagy örömmel tölt el, hogy ezt az előadásomat itt láthatják először a nézők, a szabad ég alatt. A Margitsziget Budapest egyik emblematikus játszóhelye, sőt, nyáron a színház origója. Nagyon fontosnak tartom, noha nem sokat dolgoztam itt, mert a nyaraimat legtöbbször a Szegedi Szabadtéri Színpadon töltöttem, de mindig vágytam a Margitszigetre. Van ennek egy hihetetlen romantikája, csodahely jellege.”

„Francba a kötényt, a seprűt, a port
Öltözz, mert vár az éj
Az élet kabaré, igen
Vár rád a kabaré”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Duna-Part programajánló