A Makám 40 éves jubileumi koncertje a Várkert Bazárban – INTERJÚ Krulik Zoltánnal

A Makám zenekar szeptember 5-én ünnepli 40. születésnapját a Várkert Bazárban. Krulik Zoltán, a zenekar alapítója, megosztotta gondolatait arról, mi inspirálja a világzenét játszó együttes dalait, és beszélt a Makám instrumentális és vokális korszakairól is. Kiderült, hogy az eseményen elhangzó dalokat több mint húsz lemezről válogatták össze az énekesek közreműködésével.

Nagy öröm számunkra, hogy egy ilyen jelentős helyszínen ünnepelhetjük ezt a kerek évfordulót! A Várkert Bazár különleges atmoszférája még mindig magával ragad, és boldogságot jelent számunkra, hogy ez a csodálatos hely a kultúra otthona. Fiatalkoromban a Budai Ifjúsági Park fontos helyszín volt számomra, itt hallottam először a Kexet és a Kolinda együttest, sőt, ’84-ben a Makám elődje is fellépett itt.

– Hogyan indult útjára 1984-ben a zenekar?

– 15 éven át hangszeres zenét játszottunk, ez volt az instrumentális korszakunk. Az évek alatt sokféle jelzőt kaptunk. Leginkább világzenének nevezik, amit művelünk és ez találó meghatározás. Annyit tennék hozzá, hogy folklorikus alapokkal. A népzenét mindenki az anyatejjel kapja, ahogy a nyelvét. Számomra is az az origo. Évekig tanultam szitározni, beleástam magam a Ravi Shankar féle észak-indiai klasszikus zenébe, ez a tudás a szerzeményeimet is gazdagította.

– Mikor bővültetek énekesekkel?

– 1999-ben felkértek, hogy írjak dalokat Lovász Irénnek. Vele és Bognár Szilviával indult a vokális korszakunk -, később Herczku Ági, Palya Bea és Szalóki Ági is énekelt velünk. A koncerten vendégként Irén, Szilvia, Ági és Korzenszky Klára is fellép. Mostani formációnk állandó énekesei, Magyar Bori és Bede Sári. A felsorolt énekesek mindegyike nagyon karakteres, jellegzetes hangú előadó.

– Hogyan születnek a Makám dalai?

– Olykor költők versei ihletnek meg, de többnyire magam írom a szöveget, illetve népdalokat dolgozok át. Általában ébredés után jön az ihlet, de sok mindent motivál a dalszerzésre. Egy alkalommal például a Margitsziget csalogatta elő a dalt. A Sportuszodába tartottam, amikor a hídról lenéztem a Dunára, és elindult bennem a „Holló-fekete álom, / Fújtat, szuszog a vasló./ Éjjel kereke sincsen, / Csillog, arany a patkó.” Aztán amikor hazaértem a balkáni ritmika és a dallam is hozzájött. Általában zongorán vagy gitáron komponálok.

– Rengeteg szám születhetett 40 év alatt. Mi alapján válogatsz a koncertre?

– Bizony, 25 lemezünk jelent meg, ezekről válogattam. A gyűjtésemet finomították az énekesek, így alakult ki a műsor. Mindenki a szívéhez legközelebb álló dalokat választotta. És már próbáljuk őket. Fejben visszapörgettem az éveket, de konkrét moderátori forgatókönyvet nem írok, mert szeretném, ha az adott pillanatban újra születő emlékek szólalnának majd meg. A fináléban összesen tizenketten leszünk a színpadon, nagy bulit rendezünk, mindenkit szeretettel várunk!