Hasít a Kitolás – interjú Lengyel Tamással

Lengyel Tamást szinte mindenki ismeri. Van, aki Gyuriként, a Mi kis falunkból, van, aki Istvánként figyelt fel rá a Víkendben (én), és biztosan lesz olyan, aki a Kitoláshoz fogja kötni a nevét. Hogy mi is ez a Kitolás, illetve milyen szerepben tűnik fel Tamás hamarosan, többek között ezekről  beszélgettem vele.

– Jelenleg nagy sikerrel fut a Kitolás című előadásod. Miért pont az apaságról szerettél volna beszélni ebben?

– Hála Istennek igen. December 15-én volt Budapesten a bemutató, most kezdenek beindulni a vidéki helyszínek, most kezdem elengedni magam az előadásban. 13 hónapos a fiam, teli vagyok élményekkel, kérdésekkel, felfedezésekkel. Úgy éreztem, ez a téma az, amelyről tudok viccesen beszélni és ezzel oldani a magamban és a közönségben a hétköznapok során felgyülemlett feszültséget.

– Májusban Szentendrére is elér a Kitolás. Jelent-e esetleg számodra valami pluszt a város, a Dunakanyar?

– Gyerekorom nyarait egy ideig Szentendre Pismány részén töltöttem. Egész pontosan a Málna utcában. Innen jártunk a nagymamámmal kirándulni, vagy csak a leányfalui strandra hűsölni. Itt cseréltük el véletlenül a kispolszkinkat egy másikra, amit csak a nyaralónál vettünk észre és itt néztük meg évente a Kovács Margit múzeumot, amitől gyerekként azonnali álomkórt kaptam. 🙂 Szóval meglehetősen sok élmény köt ide.

– Aki nem látta még a Kitolást, hogy képzelje el? Lebeszélsz, rábeszélsz, humorizálsz?

– Azzal szoktam hirdetni az előadást, hogy személyes sztori és mindenre kiterjedő képi prezentáció. Ez egy felnőttképzés karikatúrája. Egy apasági felkészítő foglalkozás kezdőknek és haladóknak. Azoknak, aki apák, vagy azok lesznek, vagy láttak már életükben egy apát, vagy valakit, aki apának képzeli magát.
A lényeg, hogy mindenki jöhet és olyan információk hangzanak el, ami totális evidencia, csak a nézőpont más. Az enyém Szily Lászlóé, aki a könyvet írta, amely sorvezetője volt az előadásnak, és Horváth János Antalé, aki aztán a sok sztoriból megalkotta és megrendezte magát az egyszemélyes vígjátékot.

– Szerinted milyen apa Lengyel Tamás?

– Pillanat megkérdezem a feleségemet. Khmm… azt mondja, nem rossz.

– Rutinos színpadi és filmszínész vagy. Melyik áll hozzád közelebb, a színpadok vagy a filmstúdiók világa?

– Az ember mindig azt hiányolja, ami épp kevesebb az életében. Nagyon szerencsés vagyok a tévézéssel és az RTL klubbal. Rengeteg jó minőségű sorozatban játszhatok igazán fontos szerepeket. Most nyáron is egy elképesztő sorozatot forgathattam, ami majd Fehér Főnök címmel érkezik a képernyőre. Azt hiszem, hogy a forgatások és az ottani miliő áll igazán közel hozzám. De az utóbbi években elkezdett hiányozni a színház jelenidejűsége és a közvetlen kapcsolat nézőkkel. Részben ez is volt az oka annak, hogy megcsináltam ezt az önálló estet.

– Amikor megnézel egy filmet, amiben szerepelsz, mennyire vagy kritikus saját magaddal szemben? Milyen érzés látni magad a vásznon?

– Változó. Attól függ, mit érzek, hogy sikerült abszolválni a feladatot. Nagyon fontos része ennek a szakmának, hogy a színésznek meglegyen a képessége visszanézni önmagát. Szerintem csak így lehet összevetni, hogy amit belül érzel, az hogyan működik valójában. Én már a forgatások alkalmával nagyon sokszor visszanézem magam. Ez alapján tudok a következő felvételeknél korrigálni, változtatni.

– Több mozi és tévéfilm után tudsz mondani egy olyan filmet, amin szerettél dolgozni?

– Nem tudok kiemelni egy dolgot. Mindhez nagyon személyes viszonyom van. Ha az ember 75 epizódot forgat egy karakterből, akkor az szinte a testvérévé, gyerekévé válik. Így voltam a Mi kis falunk Gyurijával. De említhetném a legújabb sorozatot, a Fehér Főnököt, ahol egy teljesen, magamtól távol álló karaktert játszom.

– Szinte minden epizódjában szerepeltél az RTL klub sikersorozatában, a Mi kis falunkban. Amikor elvállaltad a szerepet, számítottál rá, hogy ekkora siker lesz?
– Ezt nem lehet előre tudni. Az volt biztos, hogy volt jelenet, ahol egy órát álltunk a röhögés miatt. Ez biztató volt. Ám senki nem gondolta, hogy a 2020-as évek olyan sikersorozatává növi ki magát, hogy felesleges lesz ugyanabban a műsorsávban más csatornán bármit sugározni, mert a többség úgyis ide kapcsol majd.

– A Mi kis falunk forgatásai javarészt Pilisszentléleken és Esztergomban zajlanak. Mi a legkedvesebb emléked e két település kapcsán?

– Maga a forgatás. Rengeteg időt töltöttem itt. Szerintem csukott szemmel le tudnám vezetni a szerpentint, ami idehoz…

– Feltűnsz a Magyarország Kedvenc Műsora Youtube-csatornán, szinkronizálsz is és emellett ugyebár ott a színház, a filmek, sorozatok világa is. Ezek közül melyik áll hozzád a legközelebb és mi az, ami eddig kimaradt, de szeretnéd kipróbálni?

– Ami eddig kimaradt az a James Bond és a stand up-szerű önálló est. Az elsőre még várok nyárig, az öltönyöm már megvan hozzá. Ha nem jön össze, majd vállalok vőfélységet. 🙂 Az önálló estet, mint említettem már sikerült megvalósítanom. Ez lett a Kitolás egyszemélyes vígjátékom, amit a május 9-én játszom a Hamvas Béla könyvtárban Szentendrén. Majd úgy néz ki, visszamegyek Vácra a Váci Dunakanyar Színházba is.

Az állomásokról és az előadásról részletesen az oldalamon lehet olvasni, a www.lengyeltamas.hu -n.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$