„Úgy láthatnak minket, ahogy leghamarabb újabb húsz év múlva…” – Mácsai Pál INTERJÚ

Húsz éves az Örkény Színház! Két évtizednyi fantasztikus darab és kiváló művészek ünnepe ez, amihez nem kisebb helyen, mint az Arénában rendeznek egy hatalmas bulit. Erről beszélgettem Mácsai Pállal.

– 20 év manapság, amikor az ember sorra hall arról, hogy színházak zárnak be, társulatok szűnnek meg, nem kis idő. Végzett valamiféle számvetést így, a rendezvény felé közeledve?

– Egy színház élete folyamatos számvetés, minden új bemutató az, valójában: hol tartunk, fejlődtünk-e vagy megrekedtünk, találtunk-e fogást a darabon, merre menjünk tovább, és így tovább. Most a húsz év kapcsán erre nem volt külön szükség, bár talán illene beszámolni valamiféle katarzisról, csakhogy az éppen előttünk áll, maga az Örkény20 Koncert lesz az, az Arénában. Ott és akkor ünnepelünk, az talán számvetés is, igen, de csak egy kicsit, mert főleg egy nagy, születésnapi buli.

– Ki tud emelni néhány szerepet, darabot ebből a két évtizedből, ami kiemelten fontos volt Önnek?

– Nem tudok, és ez nem véletlen. Személyesen nekem kevés nagy szerepem volt az Örkényben a húsz év alatt, úgynevezett főszerep konkrétan három, és sok-sok fontos kisebb, úgynevezett epizódszerepet játszottam el. Az igazgató lehetőleg a többiekre figyeljen, mert a társulat a fontos, nem ő. Közhelynek hangzik, csak éppen igaz, hogy minden bemutatónk az enyém is, minden jó vagy rossz alakítás is az enyém is: a saját szerepeim vagy rendezéseim is egy nagyobb organizmus részei.

– Az Arénában fellépni valahol még mindig rang és fontos esemény. Egyértelmű volt, hogy ezen a helyszínen ünnepeljenek?

– Jó kérdés: nem volt egyértelmű. Először csak annyit tudtunk, hogy nem szeretnénk a közönségünk nélkül évfordulózni, mert az az igazi, ha együtt vagyunk ilyenkor. Sokat kaptunk egymástól, ők is tőlünk, mi is tőlük. Világos volt az is, hogy a születésnaphoz meglepetés tartozik, esetünkben nyilván az, hogy olyasmi történjen, ami nem szokott, ami váratlan, ami új oldalról mutat minket, de ami mégis mi vagyunk: így jutottunk el a koncerthez. Végül, hogy sokan együtt lehessünk, a nagy helyszínhez.

– Az Örkény társulata egész elképesztően sokszínű. Milyen vezérelv alapján épül fel az est programja? Nehéz volt összeválogatni a műsort?

– Másfél évtizede minden évad elején adunk egy kisebb koncertet, ahol a társulat csodás muzikalitása megjelenhet, az Örkény Kerten, a Madách téren – ennyiben a műfaj ismerős, enélkül nem szabad ekkora buliba belevágni, az Aréna mindig egy -egy turnészakasz végállomása. Hát nem mindegy, hogy kétezer ember van jelen, mint a Madách téren, vagy nyolcezer, mint a Papp László-ban. De összeválogatni nehéz volt, persze. Úgy hívják ezt: a bőség zavara. Végül negyven „tétel” lesz, mindenki azt énekli, amit szeret, (és amit el is tud, tegyük hozzá) ez így aztán valamiféle önportré is mindenki részéről. Lesz rock, sok mégpedig, és jazz, swing, pop, country, magyar és amerikai és angol és francia, csupa ismert, úgynevezett nagy dal, de lesz persze ide írt szám, és meglepetés is. Még klasszikus zene is lesz, csak nem „úgy”, és vers is lesz, és zenés színdarabrészlet is. Csodálatos válogatónk van, Kákonyi Árpi, aki az Örkény zenei vezetője, de ezzel még nem mondtam semmit. Ő valójában szakmai legenda, Bachtól máig kisujjában – és fülében – a zeneirodalom. Jól jár, aki rábízza magát, néző is, előadó is. A színpad bal oldaláról vezényli majd a zenekarát is, minket is, nélküle nem vághatnánk bele.

– Volt esetleg olyan része a műsornak, aminél a próbafolyamatok alatt derült ki, lehet nem fog működni egy ekkora helyszínen?

– Nem, ezt annál jobban ki kell találni, mint hogy próbán essen ki valami, oda el sem szabad jutni: a kivetítők, a képek, a fény, a hang, sok hónap tervezés eredménye, szóval mire a konkrét dalpróbák jönnek, ez már egy szilárd szerkezetű showműsor.

– Elárulja nekünk, milyen arányban lesz színház és koncert az este?

– El. Negyven tétel lesz a koncerten, ebből harmincöt zenés szám, szóval öt tétel, ami nem zenés. A koncert-show, bátran nevezzük így, két és fél óra hosszú, szünet nélkül. Több, mint két óra zene.

– Nagy kihívás lesz a színház intim közegét az Arénában megteremteni, vagy más megközelítéssel állnak az esthez?

– Minden színpad ugyanakkora. Aki érdekes, az stúdiószínpadon és arénában is érdekes. A terem méretéhez illő kivetítés és dalok lesznek, semmi kompromisszumot nem ismerő hangszerelésben. És, mert ez a lényeg, a társulat nagy része egyedül is megtarthatna egy zenés koncertet, sok lesz a „nahát”, meg a „jé!”. A miénk, talán húsz évente egyszer ezt a volt igazgatónak ki szabad mondani, csodálatos társulat, és az úgynevezett sztárok is úgy lettek azok, hogy nem kötöttek ízlésbeli kompromisszumot. Kevesen tudják, hogy sokan végeztek közülünk zenés osztályban a Színművészetin, és ezt hallani is lehet majd.

– Ahogy minden különleges esemény, úgy ez az este is egyszeri és megismételhetetlen. Mit üzenne azoknak, akik mégis haboznak, hogy ellátogassanak-e az Arénába az Örkény 20-ra?

– Hogy hagyják a habozást, és jöjjenek el. Hogy miért, nyilván ez lesz a következő kérdés. Mert úgy láthatnak minket, ahogy leghamarabb újabb húsz év múlva, és mert azoktól, akik eljönnek, szerintem azt fogják hallani, hogy kár, hogy nem voltak ott.

Szénégető Richárd – Ric$Cast, Adj egy ötöst! podcast