„Az energia, amit a közönségtől visszakapunk, maximálisan kárpótol mindenért” – Road INTERJÚ

Idén már húsz éves lett a Road zenekar, akik tavasszal különleges turnésorozattal ünnepeltek. Jelenleg gőzerővel zajlik a nyári turnéjuk, aminek budapesti állomása előtt kaptam el telefonon néhány mondat erejéig Molnár Mátét, a csapat frontemberét.

– Javában benne vagyunk a 20. jubileumi évben, ami mindenről szól, csak a pihenésről nem. Hogy bírjátok ezt az elképesztő tempót?

– Azért, ha a gyárba kellene bejárnunk nap, mint nap, az nem tetszene ennyire, mint amit most csinálunk! Szoktuk mondani, azon szerencsés kevesek közé tartozunk, akik azt csinálhatják, amit szeretnek. Mondanám, hogy a munkánk a hobbink, de ez azért nem teljesen igaz, mert sosem fogtuk ezt fel munkaként. Az mindenképpen egy jó dolog, hogy a koncertjeinken a saját dalainkat játsszuk és oda eljön az a közönség, aki ránk kíváncsi és velünk akarja ezt átélni. Azt azért nem mondom, hogy nem szoktunk elfáradni, mert vannak megterhelőbb koncertek, amik az utazás, vagy az egyéb technikai nehézségek miatt problémásabbnak tűnhet, de az az energia, amit a közönségtől visszakapunk, maximálisan kárpótol mindenért.

– Tavasszal a turné állomásain dupla koncerteket adtatok, az első műsor akusztikus volt, a második fele pedig “hangos”. Egy ilyen dupla műsor mennyi rákészülést igényel, megterhelőbb, mint egy sima koncert?

– Az egy este dupla koncert talán már önmagában is sugallja, extrák az energiák, amiket belefektettünk a koncerteken és az előkészületi fázisban. Ezeken az estéken hét fősre duzzad a Road zenekar, mert csatlakozik hozzánk Cséry Zoli a zongorán, Pákai Petra és Vincze-Fekete Vera pedig a vokálokban segítenek be, így teljes az akusztikus felállásunk. Ugye itt áthangszerelt saját dalokról van szó, ami egy olyan kellemes zenei kirándulás, amit szemmel láthatóan nem csak a zenekar, hanem közönségünk is élvez. Sok plusz energia, sok plusz idő, de kimondottan megéri, mert szeretjük mi is!

– Az Akusztikus műsorotok is nagy siker, ez a jubileumi év szerintem elég alkalmas lenne arra, hogy készítsetek egy ilyen lemezt. Gondoltatok erre és nyitott kapukat döngetek, vagy nincs napirenden a kérdés?

– Abszolút nyitott kapukat döngetsz! Koncert és TV-felvételeink vannak, de célzottan lemezre szánt stúdiófelvételeink ebből a műsorból nincsenek, hát most megcsináljuk. Terveink szerint szeptemberben megjelenhet ez az album, képanyaggal megspékelve!

– A nyári bulik között több motoros találkozó is akad, illetve ti magatok is motoroztok. Mennyire régi szenvedély ez? A Road egy motoros zenekar?

– Úgy fogalmaznék inkább: A Road egy benzingőzös zenekar! (nevetünk) Minden, ami autó és motorsport, azt mi szeretjük és kedveljük! Ráadásul idén az a megtiszteltetés ért minket, hogy a világ egyik legrégebbi motorgyártójának, a Royal Enfieldnek a hazai képviselete a zenekar a Road jogosítvánnyal rendelkező részének, vagyis a háromnegyedének biztosított motort, mert ésszel, ügyesen, tisztán motorozni jó! Reméljük, ez egy hosszabb távú együttműködés lesz, mert a motorozás másfajta feltöltődést biztosít a beszürkült hétköznapokon, nehezebb időszakokban. Nagyon örülünk, hogy idén is nagyon sok motoros találkozón ott tudunk lenni, még ha nem is feltétlenül motorral gurulunk be! Sajnos az a hétköznapokra korlátozódik. Bár, ha jobban belegondolok, több hétköznap van, mint hétvége. (mosolyog)

– Folyton valami jó cselekedettel tűntök fel a közösségi oldalon, elég csak arra gondolni, mindannyian rendszeres véradók vagytok, mégis érezhető, hogy nem viszitek el ezt az egészet like-vadászatba. Mikor és miért döntöttétek el, hogy ennyire erőteljesen pozitív társadalmi üzenetet fogtok közvetíteni a zenekarral? Van olyan is ezek között, amiről esetleg nem is tudunk?

– Ha már megadatott nekünk az, hogy ilyen sok ember figyel ránk és követ minket, akkor kötelességünknek érezzük, hogy ne csak azt mutassuk meg, milyen szép az élet és reggeltől estig rock and roll, hanem azt is, hogy vannak olyan pillanatok, amikor odakell állni és segíteni! Szerintem annak, akit sokat követnek, kötelessége a példamutatás, a segítségnyújtás.Nem kerül pénzbe a véradás például, sőt, szoktam is rajta nevetni, hogy még mi kapunk csokit, vizet, bort vagy akármit! Nyilván nem azért csinálod, csak furcsa, hogy ajándékot kapunk a segítségért!Aztán amikor jön az SMS, hogy megmentettem 3 életet azzal, hogy vért adtam, az valami elképesztő érzés! Valóban nem írunk ki mindent a Facebookra, mert nem akarjuk, hogy ez a kép alakuljon ki rólunk, hogy mindenkin segítünk, mert tényleg nem akarunk ebből likve-vadászatot. Nagyon sok megkeresést kapunk, ezeknek egy részét lerendezzük házon belül úgymond, kihagyva ebből a közösségi médiát. Van, amikor etikus sem lenne ezeket kiírni és nem is szükséges. Nem esik le a karikagyűrű az ujjunkról és ha megtehetjük, miért ne tennénk meg? Mindenki megtalálhatja annak a módját, ha szeretné, hogy segítsen valakin. Bízunk benne, nem csak a jó dalok, a jó példák is ragadósak! Nekünk ez tényleg misszió és örülünk, mikor látjuk, mások is ezt teszik! Annyi hülyeségre költünk pénzt, miért ne segítsünk vele inkább? Ha ezzel segíthetünk másnak, vagy akár egy közösségnek, akkor már volt értelme ennek a földi létnek!