Benjamin Britten: Noé bárkája
misztérium-opera egy felvonásban, középkori angol szövegek alapján
„Isten utasítja Noét – az egyetlen igaz embert, aki egy erőszaktól és romlottságtól lezüllesztett világban még megmaradt –, hogy építsen egy nagy, fából készült, kívül-belül szurokkal bevont bárkát. Egy hatalmas özönvíz – mondja Isten – el fogja törölni az életet a föld színéről; a bárka azonban a víz színén marad, belsejében Noéval és családjával, és minden állatfajból egy-egy párral (egy hímmel és egy nősténnyel).”
(1Mózes 6:9–7:9.)
A Biblia szerint Noé 600 éves volt, amikor eljött az özönvíz. Mivel igaz, Istentisztelő ember volt azonnal engedelmeskedett az Úr parancsának. 40 napon és 40 éjjelen át szakadatlanul esett az eső, a vizek megszaporodtak, és felemelték a bárkát a szárazföldről. Az eső ellepte az összes magasabb hegyet, és hét méterrel meghaladta még a legmagasabb hegycsúcsokat is. Azonnal elpusztult minden élőlény, amely a Földön élt, egyedül a bárka utazói menekültek meg. A víz további 150 napig a földfelszín felett maradt, egészen addig, míg Isten szelet nem küldött a Földre. A bárka azonban fennakadt az Ararát hegyen. Amikor Noé kinyitotta az ablakot, mindenfelé víz volt, amerre csak a szeme ellátott. Ezért elküldött egy madarat, hogy megnézze, visszavonult-e a víz valahol. A madár két alkalommal sikertelenül járt, harmadszorra azonban egy olajfaággal a csőrében tért vissza. A Föld végre megszabadult a víztől, és újra megkezdődhetett az élet a bolygón.