Fanyar humorú rock and roll, de könnyen fütyülhető – Supernem / Papp Szabi interjú

20 éves lett az ország egyetlen tudományos-fantasztikus popot játszó zenekara. A jubiluemi buli és a készülő új lemez kapcsán ültem le beszélgetni Papp Szabi frontemberrel.

– Szinte hihetetlen, hogy már 20 éves a Supernem! Végeztél valamiféle számvetést ennek kapcsán?

– Abszolút. Mivel 20 éves lett a zenekar, van mire visszaemlékezni. A dalainkra jellemző intenzitással csináltuk végig ezt a két évtizedet. Ez a fajta lendület jellemez minket a mai napig, hiába lettünk közben családos emberek, illetve huszonévesekből bőven negyven pluszosak. Nem üzleti megfontolásból csinál az ember zenekart, legalábbis mi egészen biztosan nem, hanem hangulatból, szórakozásból, érzésből. Gondolatokat akartunk kifejezni, meg akartuk mutatni magunkat a színpadon! Minket a szórakozás vezérelt, ahogy vezérel a mai napig. Csináltunk lemezeket, volt, amikor késtük vele, csináltunk klipeket, volt, ami nem volt jó, nem játszottuk le, igazából hagytunk mindent megtörténni.

– Mi volt ennek a két évtizednek a legnagyobb csúcspontja és a mélypontja szerinted?

– Húsz év, együtt emberekkel nyilván hullámvölgyekkel teli, hiszen egy zenekar olyan, mint egy család. Ez egy kapcsolat, ezzel foglalkozni kell. Került ki ember a zenekarból, léptek be emberek a zenekarba, hárman kezdtük, négyen lettünk. Mikor elkezdtük, alig vártuk, hogy szóljon az erősítő, aztán hajrá, de ugyanígy robbantunk rá az első két lemez stúdiómunkájára. Ezeknek a fele még ma is tetszik, a másik fele már kevésbé! (nevet) Nem is zeneileg, hanem hogy mekkora faszságokat vittünk bele néhány dalba, erre mondják: befejezni nem lehet egy lemezt, csak abbahagyni! Nyilván voltak jobb és gyengébb évek is, de alapjáraton amióta a zenekar létezik, egy szintet mindig meg tudtunk tartani, azokkal az egészséges hullámvölgyekkel, amik minden előadónál megvannak. A legsikeresebb lemezünk, a 2013-as Tudományos-fantasztikus-pop, azzal egy más réteget is sikerült megszólítani. Minden lemez előtt gondolkodik az ember, hogy kihez akar és kihez nem akar szólni, a Supernem mindig eklektikus volt, hiszen pont annyira vagyunk pop, mint rock, vagy pont annyira vagyunk punk, mint metal! Minden benne van a zenénkben és a szövegeinkben is. Emberileg is minden bennünk van, mindent meg tudtunk beszélni, vagy éppen elküldeni egymást az anyánkba, ha úgy hozta a sztori! Ezért nagyon fontos, hogy nem mindegy, kivel töltöd a fél életed, rengeteg humorérzékre van szükség!

– Mikor jött el az a pont, amikor azt éreztétek, hogy igen, ez a zenekar olyan nyomot hagyott, amiről akár akkor is beszélni fognak, ha már a banda nem is lesz?

– Akkor érzi azt az ember, hogy nyomott hagyott a magyar zenei életben, amikor egyre többen állítanak meg az utcán, mennek el a koncertedre, kihagyhatatlan vagy a fesztiválok repertoárjában, sok visszajelzés jön a közönségtől. Ez nekünk nem mindig volt, amit nem is teljesen értek. Volt, amikor minden frankó volt, aztán egyszercsak mintha elkezdtünk volna marha szarul zenélni, hirtelen csökkentek a nézőszámok, nem kerültünk be automatikusan a fesztiválokra. Pedig semmi olyan nem történt, ami ezt alátámasztotta volna, hogy tavaly még királyok voltunk, idén meg „Nem rátok gondoltunk”. Eléggé megjártuk a lent-fent utat, bár nagyon fent nem voltunk, de erre nem is törekedtünk sosem, ám tisztelnek minket az emberek, úgy érzem! Kiabálnak az utcán, odajönnek, és ez húsz éve tart. Van, aki túlzásokba esik, azt mondja, mi vagyunk a legjobbak az országban. Viszont mi a zenét és a szórakozást helyezzük mindenek elé, próbálunk nem görcsölni, de akarva-akaratlanul is sikerül néha. Főleg az ilyen évfordulóknál merül fel, hogy jó lenne kicsit komolyabban csinálni, hogy a megtett kilométerek ne vesszenek kárba. Ez viszont csapatmunka, amihez kell manager és stáb. A zenészek egy szint után már nem tudnak magukban színpadra állni és nem is szabad nekik, mert egyre komolyabbak lesznek az igények és ehhez kell a stáb. Jó kis játék ez, amiből egyre többet lehet tanulni az élet iskolájában.

Papp Szabi - Supernem
– Nemrég azt mondta nekem egy zenekar, hogy amikor a jubileumot számítják majd, ő két évvel később fog ünnepelni, mert a Covid-időszakot nem hajlandó beleszámolni. Nálatok mennyire idnul vissza az élet? Full kapacitással mentek a nyáron?

– Nyilván nagy érvágás volt a Covid, de nekünk, nekem jót tett. Elnézést kérek mindenkitől, de végre megszűnt a zaj, amiben 18 éve éltem megállás nélkül, hiszen nekem a Supernem mellett ugye egy csomó minden van. Remélem, hogy ezt a tragikus időszakot minden ember arra fordította, hogy önsajnálat nélkül magába nézzen. Nyilván ez az egész helyzet anyagilag és lelkileg az egész szakmát tönkrevágta! De én például elkezdtem kívülről nézni magam, hogy milyen helyet foglalok el a világban? Nem csak a zenekart, ahol én vagyok az énekes, hanem Papp Szabolcs elhelyezkedését a világban. Minket annyira vetett ez vissza, mint bármely más zenekart, de vicces az, hogy pont akkor kerültünk új managementhez és akkor ütött be ez a szar. (nevet) Egy métert nem tudtunk új zászló alatt menni akkor, most, így szépen lassan, szisztematikusan indulunk vissza. Nem fogunk sokat játszani, talán 10-15 bulit, szóval érdemes eljönni az új bulikra, mert lemezkészítés van éppen. Most is interjú közben az jár a fejemben, holnap után mit fogok csinálni a VOLT fesztiválon! Nyilván nehéz volt újra berúgni a motort, hiába olyan ez, mint a biciklizés, hogy nem lehet elfelejteni, azért idegenné tud válni az ember kezében a hangszer, vagy az, hogy felmenj a színpadra. Ráadásul ebben a nagy nihilben atombombaként kell robbannod a színpadon, mert a közönség azért vett jegyet, hogy az adott koncert leszakítsa a fejét!

– Két hete kihoztatok egy új dalt, Dubaj címmel, ami akkor, egy új Supernem lemez előfutára. Mikorra várható a lemez és milyen dalokra számíthatunk a hetedik albumotokon?

– Igen, és hála Istennek, játsszák a rádiók is! Egy teljesen boldog, ránk jellemzően fanyar humorú rock and roll dal, de könnyen fütyülhető ez is! Egy párkapcsolati tragikomédia megéneklése ez, ami teljesen fikció, természetesen! Vannak ilyen félig-meddig vérivósabb dalaink, de mi általában dallamos zenét játszunk, csak néha kijönnek a borultabb ügyek is. Eddig nagy a sikere a dalnak, videoklip már későn jutott eszünkbe, pedig jött egy jó ötlet végül, de azt majd egy másik új dalra sütünk el.

– Július 8-án egy nagyszabású bulival ünneplitek meg ezt a két évtizedet a Budapest Parkban. Mivel készültök a koncertre? Lesznek vendégek, meglepetések?

– Közel két órás programmal készülünk! Nem vagyunk egy „vendéghívó” zenekar, pedig mindenkit ismerünk a szakmában és mindenkivel jóban is vagyunk! Ráadásul nagyon sok mindenkivel van közös dalunk, vagy csak nekem dalom. De a pályafutásunkat nézve, egy kezemen meg tudom számolni, hány koncertre, hány vendéget hívtunk meg. De lehet, elég lenne három ujjam is! Idén sem akarom ezt behozni a szokások közé. Eddig sem jött zsigerből, és mivel kevesebb koncert van, kevesebbet találkozunk, mindenki egy kicsit más irányba ment megélhetés szempontjából, ezért sok időt akarunk együtt tölteni. Ha ebbe a formulába vendégeket hívnánk, az szétforgácsolná az energiát. Nyilván kromatikusan megyünk majd végig a Supernem munkásságán, minden lemez előrül, szóval jó kis hacacáré lesz ez!

Supernem - Papp Szabi
– Látogatóként mész valamilyen koncertre, fesztiválra a nyáron?

– Nem nagyon járok koncertekre. Hívtak jobbra, balra: Red Hot Chili Peppers, Rolling Stones, de már mindegyiket láttam. A Stonest még akkor, amikor még éltek! (nevet) Amire járok, meg fogok is menni, az majd októberben lesz New Yorkban, a MadisonSqaureGardenbenSmashingPumpkins és Jane’sAddiction! Számomra két nagyon fontos zenekar, akikről sosem gondoltam volna, hogy együtt fognak turnézni! Ráadásul egy számomra ismeretlen városban, ez kihagyhatatlan. A feleségemmel és két nagyon fontos baráttal kimegyünk egy hétre és megnézzük a bulit! Na, azt nagyon várom!

– Milyen filmet, sorozatot néztél legutóbb, amit jó szívvel ajánlanál az olvasóknak?

– Szoktam nézni ilyesmit, de azok kicsit egy kaptafára mennek! Az ilyen misztikus, kicsit sci-fi, kicsit szörnyes, meg az ezekhez hasonló dolgokat szeretem, mint egy gyerek! Sosem fogok felnőni és nem is akarok! Viszont, most a legjobb moziélmény, olyan, ami nagyon régen nem volt, hogy ennyire megérintsen, az az új Top Gun! Az valami zseniális, de tényleg! Tom Cruise, Hallelujah! Tipikusan tökéletes mozifilm! Ajánlom mindenkinek, aki hozzám hasonlóan fanyalog, hogy mit is nézzünk moziban, vagy menjünk-e moziba eleve? Na, ez a film tényleg olyan, amit kötelező moziban nézni! Innen is gratulálok mindenkinek, aki megtanult vadászgépet vezetni!

Veletek meg remélem találkozunk a Budapest Parkban július 8-án, de oda ne vadászgéppel gyertek! 😉

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$