„Barátok vagyunk, ez a legfontosabb…” – Esti Kornél INTERJÚ

Az év végén megjelentette hatodik nagylemezét az Esti Kornél, akik július 6-án egy hatalmas bulit csapnak majd a Budapest Parkban. Ez a koncert remek apropót nyújtott arra, hogy beszélgessek egyet a csapattal.

– Tavaly, kicsit hosszabb kihagyás után megjelent a hatodik sorlemezetek. Mielőtt még erre rátérnénk, szeretném, ha pár gondolat erejéig szóba jönne az a kiadvány is, ami “megcsúsztatta” az új lemezt. Az Itt maradtam az éjszakában című lemezhez ráadásul egy film is készült. Mesélnétek kicsit erről az projektről is egy kicsit?

– 2019-ben kaptunk egy lehetőséget, hogy felléphetünk a Müpa nagytermében. Abban biztosak voltunk, hogy valami különleges műsort szeretnénk összeállítani, végül Beck Zolival és Ember Márkkal, és még rengeteg további csodás művésszel közösen született meg az Itt maradtam az éjszakában koncepció és hangszerelés. Hatalmas élmény volt számunkra ezt a műsort összeállítani, ezért elhatároztuk, hogy készítünk belőle egy lemezt is. Ezt a tervünket nagyban segítette, hogy 2020-ban a járványhelyzet miatt egyáltalán nem lehetett koncertezni, így egyfajta menedékként ebbe a projektbe fektettük az energiáinkat. A lemez előkészítése során fogalmazódott meg bennünk az is, hogy érdemes lenne ezt a világot vizuálisan is feldolgozni, erre a feladatra Bátori Gábor ‘jim’ (sinco) barátunkat kértük fel. Nagyon fontos kapaszkodó volt nekünk ez a projekt, örülünk, hogy a covid alatti bizonytalanságot sikerült ilyen kreatív energiákba átcsoportosítani.

– A Nyitva hagytam egy érett, jó formában lévő zenekart mutat, minden rátok jellemző stílusjeggyel, de mégis friss, mai formában. Milyen elképzelésekkel fordultatok rá erre az anyagra?

– Nem volt konkrét elképzelés akkor, amikor nekiláttunk írni a dalokat. Az Itt maradtam az éjszakában lemez próbái, demózásai és stúdiózásai viszont hatással voltak ránk abból a szempontból, hogy sokkal több időt hagytunk magunknak kísérletezni. A dalszerzési folyamatok nem változtak nagyon, szinte az összes dalt közösen, egymás ötleteire építve fejlesztettük, utána pedig Áron és Dodi, sőt Imi is, közösen foglalkoztak a szövegekkel. Nyilván folyamatosan érnek minket is új zenei hatások, élmények, hangszínek vagy épp stílusok, amiket tudat alatt beépítettünk a dalokba, a tudatosság inkább a hangszerelési kísérletezésen és a merészebb produceri hozzáállásban volt a korábbi lemezekhez képest.

– Manapság több nagyobb zenekar is tagcseréket jelentett be, ti viszont fennállásotok során egész minimális mozgással lehúztátok az éveket. A jelenleg felállás már több mint 10 éve együtt van. Elárulnátok, mi a titkotok? Van egyáltalán?

– Barátok vagyunk, ez a legfontosabb. Szóval nincs semmilyen titok nálunk. Szeretjük és tiszteljük egymást, megbízunk egymásban, és ez a fajta természetes erő az, aminek köszönhetően ilyen jól együtt tudunk lenni. Mi is változunk, öregszünk, komolyodunk, vagy épp hülyülünk, de őszinték vagyunk egymáshoz, ismerjük már egymást, és szerintünk csak így érdemes zenekart csinálni.

– Július 6-án egy nagyszabású koncertet adtok a Budapest Parkban, a Felső tízezer társaságában. Készültök valamilyen extrával erre az estére? Csak itt játszott dal, plusz látványelem, bármi?

– A Budapest Parkban játszani mindig elképesztő élmény, ezért természetesen mi is igyekszünk látványban is megugrani egy ekkora színpad lehetőségeit. Ugyanakkor azt is tudjuk magunkról, hogy nálunk kevésbé önazonosak a nagy extrák, sosem fogunk show irányba elmenni, mert se nekünk, se a dalainknak nem áll jól, s ami a legfontosabb: nem ez jön belőlünk autentikusan. De az biztos, hogy nagyon oda fogjuk tenni magunkat.

– A Parkos bulit leszámítva hogy néz ki a nyaratok? Mennyire lesztek jelen a fesztiválokon?

– Azért nagy meglepetéseket nehéz belecsempészni a hazai lehetőségekbe, tavasszal vidéki turné, nyáron fesztiválok, ősszel újabb vidéki turné, és közben pár budapesti koncert. A legtöbb fesztiválon jelen leszünk, nagy színpadokon, klassz idősávokban. Aminek külön örülünk, hogy Erdélybe is eljutunk újra nyáron.

– Szerintetek nektek egy klub intimebb hangulata, vagy egy fesztivál színpada áll jobban?

– Minden klub és minden fesztivál és közönség energiája más. Mivel imádunk koncertezni, és csodás közönségünk van gyakorlatilag mindenhol, szinte mindegy, mi a helyszín.

– Nézőként ti melyiket szeretitek jobban?

– Mindig az adott zenekartól függ. Ha rá tudsz kapcsolódni a vibe-ra, akkor egy ötvenezres Sziget nagyszínpados koncert is magával tud vinni, de ugyanúgy egy kis klub is tud életre szóló koncertélményt adni.

– Az Esti Kornél sztorija szerintem túlzás nélkül sikertörténet. Gondoltátok, mikor megalapítottátok a zenekart, hogy eddig juthat ez a formáció?

– Biztos vannak zenekarok, akik kitűzik maguk elé, hogy meg kell csinálniuk, mondjuk egy Arénát és akkor fogják magukat sikeresnek érezni. Mi nem ebben hiszünk. Nálunk ez egy organikus folyamat volt mindig is és az is fog maradni. Fokozatosan és önazonosan megyünk előre és építkezünk.

– Hol látnátok szívesen a zenekart öt év múlva?

– Az Arénában. A viccet félretéve, ugyanígy a próbateremben, stúdióban, turnébuszban és a színpadokon.

– Melyik az a három hazai lemez, amit magatokkal vinnétek egy lakatlan szigetre?

Kristóf:
IHM: A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás vagy Óriás: Jön
Kispál és a Borz: Holdfényexpressz
Quimby: Ékszerelmére

Imi:

Kispál és a Borz: Velőrózsák
LGT: Mindig magasabbra
Hangmás: Funeral Party Budapest

Dodi:

Európa Kiadó – Jó Lesz… ’84
Kispál és a Borz: Naphoz Holddal
Quimby: Kilégzés

Ádám:

Lovasi András – Bandi a hegyről
Vad Fruttik – Fénystopposok
Volkova Sisters – Slowin Away

Áron:

Quimby: Kilégzés
Hiperkarma: Hiperkarma
Kiscsillag: Örökre Szívembe Zártalak

Ágoston:

Cseh Tamás – Levél nővéremnek
Quimby: Ékszerelmér
Óriás: Jön

Szénégető Richárd – Ric$