INTERJÚ: ,,Boldogabban távozni, mint ahogy érkeztünk” – Bohemian Betyars

Magyarország egyik legpörgősebb, legbulisabb zenekara mindenképpen a Bohemian Betyars, akik mindig képesek arra, hogy megtáncoltassák a közönségüket. Nem lesz ez másként július 20-án sem, amikor a csapat a Budapest Parkban koncertezik a Parno Graszt társaságában. Remek apropó volt ez, hogy beszélgessek kicsit Szűcs Levente énekessel.

– Emlékszem, mikor még kvázi a kezdet kezdetén láttalak titeket egy kis, esztergomi helyszínen az akkor még szintén kezdő Paddy and the Rats, meg a Testi Egyenleg Ska Kollektíva társaságában. Már akkor borítékoltam, hogy nagy utat fogtok megtenni és meglesznek a megérdemelt sikerek is. Ti hogy éltétek meg ezt a 14 évet, a maroknyi kluboktól a Budapest Parkig?
– Hiába telt el több, mint tíz év és közel ezer koncert, máig emlékszem a kezdeti évekre és azokra a koncertekre, köztük az esztergomira is. Óriási utat jártunk be, és büszkeséggel tölt el belegondolni abba, hogy mennyire nulláról kezdtük, és hogy most hol járunk. Megdolgoztunk érte, de ez egy édes munka volt, minden évben új kalandok, új kihívások vártak ránk, és végül így nőttünk fel, hogy egy csapat, egy család vagyunk a srácokkal, és ez egy nagyon értékes dolog az életünkben. Valószínűleg sosem fog ez a kötelék már megszakadni, és ez a legjobb dolog, amit létrehozhattunk a közös zenéléssel.

– A kezdeti, erőteljes Gogol Bordello áthallások után elég gyorsan megtaláltátok a saját hangotokat. Hogyan jellemeznétek a Bohemian Betyars muzsikáját 2023-ban? Milyen hatásaitok vannak most? Másabbak ezek, mint a kezdetekkor?

– Ahogy telnek az évek, úgy változunk, változtunk vele mi is és a zenénk is. Ezt a természetes folyamatot nem akartuk meggátolni azzal, hogy örökre a Gogol Bordello irányzatban maradunk, persze imádjuk máig ezt a hangulatot, de hamar fontossá vált az aktuális hangunkat megtalálni. Talán mostanra önmagunk és az előző lemezeink, annak hibái és erényei vannak ránk a legnagyobb hatással a tovább fejlődésünkkel kapcsolatban.

– Abban egészen biztos vagyok, hogy aki egyszer is látott titeket élőben, az többet nem felejti el a bandát. Mi a titka annak, hogy ennyi idő után ilyen intenzív a zenekar élőben?

– Nincsen különösebb titok, vagy csak olyan jól titkolja magát a titok, hogy mi sem vesszük észre. Szeretünk színpadon lenni, egymásra ránézni és energiákat megmozgatni magunkban, egymásban és a közönségben. Már az elejétől kezdve tudtuk, hogy mi nem a pátoszos, sírós banda leszünk, hanem más módon akarunk eljutni az emberek lelkéhez, ez pedig az energia, a dacos életkedv. Van minden banda tagnak néha olyan napja, koncertje, hogy nem akar színpadra állni, produkálni magát, éppen úgy érzi, legyőzte az élet, de aztán pár szám után belehergeli magát az ember, vagy ránéz a zenésztársára, és ő húzza ki a lehangoltságából, és mire vége a koncertnek, boldogabban megy le a színpadról, mint ahogy érkezett. Ezt a fajta terápiát nem csak mi, hanem a közönségünk is gyakorolja egy-egy koncertünkön, és szerintem ez az egyik legnagyobb értéke a mi élő fellépéseinknek.

– Július 20-án a Budapest Parkban léptek fel, a Parno Graszt társaságában, ami egy igazán remek kombináció. Mit jelent számotokra a helyszín és hogy jött az ötlet, hogy a Parno-val közösen csináljátok meg az estét?

– Backstage-ekben találkoztunk először a Parno Graszttal, elég hamar megtaláltuk a közös hangot, és azután jött az ötlet egy közös dallal kapcsolatban is, ez volt a “Ha menni akarok” című első közös dalunk. Ott már annyira jól összekovácsolódott a társaság, hogy eléggé adta magát egy teljesen közös műsor ötlete is, és most már évek óta van néhány ilyen koncertünk minden évben, ami abszolút egy különleges pillanata az éves koncert naptárainknak. Az ilyen koncerteken Bohemian Betyars dalokat játszunk együtt a Parno Graszttal, és Parno Graszt dalokat játszunk együtt a Bohemian Betyarsszal, szóval egymás dalait dolgozzuk fel és játsszuk el egyszerre tizenketten a színpadon. Úgyhogy elég nagy élmény zenésznek, közönségnek, nagyon várjuk már a Budapest Parkot, hiszen mind a színpad, mind a nézőtér van akkora, hogy jól elférjen ennyi jókedv.

– Szerintetek dobott a zenekar népszerűségén az, hogy a ti zenétek lett a Farm és a Drága örökösök című sorozatok főcímdala?

– Nem tapasztaltunk észrevehető különbséget vagy megugrást hallgatottságban, szerintem ezt csak azok vették észre, akik amúgy is ismertek már minket.

– Két évvel ezelőtt jelent meg az ötödik nagylemezetek. Dolgoztok már az új dalokon is? Ha igen, milyen lesz az új anyag és mikorra várható?

– Csak hogy pontosítsak, még csak a 4 nagy lemezünk jött ki, van egy Tilos Rádió élő felvételes lemezünk is, és gyakran ezt is beleszámolják, de azon új dalok nincsenek. Szóval most dolgozunk az ötödiken, és remélhetőleg a 15. szülinapunkra, jövő tavaszra meg is fogunk jelenni vele. Én abban reménykedek, mint minden új lemez előtt, hogy érettebb lesz az elődeinél, de közben mégis megőrzi azt, ami jó volt eddig és amiért szeretnek minket az emberek meg mi is magunkat.

– Azon a már említett koncerten csináltam veletek egy villáminterjút, ahol azt mondtátok, hogy cél az amerikai turné és a fesztiválokra bejutni. Utóbbi elég gyorsan sikerült, előbbi ugyan még várat magára, de rengeteg helyen játszottatok már a világban. Melyek voltak a legemlékezetesebbek?

– Sikerült Amerikában is zenélünk három alkalommal, idén augusztusban Kanadában fogunk koncertezni, de talán a legtávolabbi és legemlékezetesebb turnék Dél-Koreához és Japánhoz köthetőek. Négy ilyen ázsiai turnén vagyunk túl, és egész jól megvetettük ott a lábunkat, utolsó alkalommal mikor ott jártunk nagy fesztiválok nagyszínpadjain is játszhattunk. Ilyenre gondolni eszünkbe se jutott volna még tíz évvel ezelőtt, szóval azért van mire büszkének lenni. Bár sok álmunkat elértük, a zenekart, mint eszközt arra, hogy világot lássunk, mindig örömmel fogjuk használni, szóval, ha lesz lehetőség Uruguay-ban vagy Zimbabwében zenélni, akkor azt is összehozzuk.

– És végezetül: Melyik lemezt hallgattátok utoljára, amit ajánlanátok az olvasóknak és egy mondatban, hogy miért?

– Én utoljára a Balthazar zenekar Fever című lemezét hallgattam. Nagyon izgalmasan meghangszerelt zenekaros popzene, amiben van izgalom és csavar.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$