„Minden zenésznek kötelessége zenét hallgatni” – Charlie interjú

Roppant különleges koncert készül a Papp László Budapest Sportaréna színpadán november 6-án, ugyanis a Charlie Band és a Tátrai Band egy este lép színpadra. A pandémia miatt többször halasztott buli kapcsán beszélgettem egy jó hangulatút Charlieval.

– Egészen különleges eseménynek lehet szem- és fültanúja, ha valaki november 6-án a BudapestArénába látogat. Először lép színpadra együtt a Charlie Band és a Tátrai Band. Mi az apropója ennek a túlzás nélkül is legendás eseménynek? Mi adta az ötletet?

– Két éve alakult ki ez a dolog. A drága Brády Marci találta ki és mindkét formáció rábólintott. 1970-től játszok a Tibusszal még az Olimpia – Generál időkből. A két zenekar párhuzamosan csinálta a dolgait, nekem ez eléggé érdekes történet volt.

– Ha megenged egy észrevételt, akkor több kortársnál láttam olyan koncertet, ami még hakninak sem ment el, inkább csak alibizés volt. Ehhez képest a Charlie Band koncerten nincs bebetonozott dalsorrend és mindig élőben muzsikálnak. Volt már olyan pillanat, amikor azt hitte, nem akarja ezt tovább csinálni? Egyáltalán ki lehet ebből öregedni?  

– Volt olyan, amikor volt erre példa. Visszagondolva 15-20 évvel ezelőtti dolgokra, öregebb voltam, mint most. Voltak borzasztó dolgok az életemben, nagyon sokan elmentek a családból, a feleségem és zenészkollégák. Ez egy kicsit megviselt, de most a pandémia alatt tudtam pihenni. Itt van az unokám is, összeszedtem magam. Csináltam egy új lemezt is, véleményük szerint nem ismételgetés, hanem megint egy lépést ugrottam zeneügyileg. Úgy gondolom, ha Isten is úgy akarja, még sokáig rendben leszek.

– Nyilván a szokottnál megterhelőbb lesz az este, hiszen két programot is végig kell énekelnie. Máshogy készül most erre, mint egyébként szokott? Mivel tartja karban magát és a hangját?

– Szerencsés vagyok, semmivel nem tartom karban. Demjén, Somló Tomi és én se jártam énektanárhoz soha. A hangra egyetlen egy pozitív dolog van: nem szabad sokat okoskodni, beszélni és sokat kell pihenni a koncert előtt. Ez a titka. Én ehhez kint hozzáedződtem, 4-5 órákat énekeltem 15-20 éven keresztül. Ha már nem bírom ki, akkor majd szólok.

– Rengeteg koncertet ad, amikor lehet. Sokan nem tudják, hogy előtte és utána is ott van még az utazás is. Mennyire bírja mostanság a turnézást?

– Odafelé jó a hangulat. Ha rövidebb az út, akkor sokat beszélünk. Ha hosszabb időre megyünk, akkor elhalkul mindenki. Visszafelé nyalogatjuk a sebeinket.

– Milyen volt ennyi év után ez a hosszú kényszerpihenő? Mivel foglalkozott a pandémia alatt?

– Mivel nagyon sokat dolgoztam az elmúlt közel 30 év alatt, nálam mindig tisztaság volt, de aztán kiderült, hogy mégsem. Úgyhogy takarítottam éjjel-nappal. Születtek kiscicák, őket kellett karbantartani. Főzés, kertrendezés volt még a program. Az az igazság, hogy zenét abszolút nem hallgattam, de csináltam a lemezem.

– Tavaly ősszel 14 év után új szólólemezzel jelentkezett Mindenen túl címmel. Elnyerte a „Az év hazai klasszikus pop-rock albuma vagy hangfelvétele” kategóriában a Fonogram díjat is. Milyennek találja ezt a lemezt?

– Életem legjobb lemezének tartom. Talán itt éneklek a legjobban. Nagyon köszönöm ennek a sok embernek és az énekes barátaimnak, akik részt vettek az elkészítésében. Pillanatok alatt született meg az album, 1,5 hónap kellett hozzá, utána már csak keverés volt. Nekem ez egy nagyon nagy boldogság, mert ez a 14 év hihetetlenül gyorsan eltelt. Nem is gondoltam rá, csak a koncerteken szoktak lemezeket venni, ami ugye már elfogyott. Összesen 37 lemezt csináltam – Generál, Tátrai, Charlie formációban -, ilyen sokat világviszonylatban sem sűrűn csináltak. A kimaradt 14 év elég súlyos kérdés.

– Ha az összes lemezt vesszük, amin közreműködött, akkor van olyan, ami különösen közel áll Önhöz?

– A Jazz lemezek, a közreműködő zenészek miatt is. Ezek mind élő, nem stúdió felvételek. Az a titkuk, hogy sokkal lendületesebbek, teljesen másképp szólnak. Nem kitalált történetek, hanem csak úgy jön magától az egész. Van is bennük hiba, de feelingesek. A Charlie Jazz/Dupla; a Soul and Jazz; a Funky, Soul & Jazz, ezek mind életveszélyes lemezek. Hihetetlenek. Én nem szoktam magamat hallgatni, de néha beletalálok. Világszínvonalon felüliek.

– Szokott zenét hallgatni szabadidejében? Van olyan, aki régóta kedvence? Esetleg új felfedezett?

– Azt szoktam mondani, hogy minden zenésznek kötelessége zenét hallgatni. Nekem rengeteg lemezem volt, csak betörtek hozzánk és ellopták. Amióta Katikám meghalt abszolút nem hallgatok zenét. Azt azért el szeretném mondani, hogy nincs olyan zenész a világon, aki több zenét hallgatott, mint én. Olyan lemezeket, amiket rádióban és sehol nem lehetett elérni. Eljön majd valamikor az az idő, amikor újra fogok zenét hallgatni. Most relaxing time van egyelőre. Nagyon fontos dolog ez egy zenésznek, főleg mielőtt koncertre megy és egy kedvenc dalát felrakja, az nagyon tudja inspirálni. Többet tud hozzáadni a produkcióhoz.

– Van valami hobbija? Mivel szokta tölteni az idejét két koncert között?    

– Az az igazság, hogy nincs.

– Van olyan dolog, ami nem jött össze ezalatt a hosszú karrier alatt, de Ön még vágyna rá?

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert egészséges vagyok. Ez a legfontosabb dolog. Erre az egyre vágyom, hogy még sokáig éljek. Lássam a kis unokám felnőni. A többi az már nem rajtam múlik. Másokon áll, hogy történik e valami váratlanul – most pl. a díjakra gondolok. Lesz, ami lesz.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$