60 év totál, 40 év metál! – Kalapács József interjú

– Május végén már a hatodik X-et is behúzod a papíron, mégis olyan vitálisnak tűnsz a színpadon manapság is, hogy sok fiatal megirigyelhetné! Mi a titkod? Egyáltalán Te is így éled ezt meg?

– Azért a kardáncsuklók már nyikorognak, de szeretem a színpadi létet és az adrenalin átlendít a nehézségeken. Nincs titkom, én is ki fogok hullani a sorból, mint bárki más, de addig élek. (nevet)

– Hat évtized, amiből négy túlzás nélkül is a fémzene “szolgálatában” telt. Melyik részére emlékszel vissza legszívesebben, és melyikre kevésbé?

– Amelyikre emlékszem, arra mindre szívesen. (nevet) Vannak homályos részek, néha hosszú időszakok egy az egyben kimaradtak.

– Mi a legnagyobb előnye és hátránya a zenész életformának szerinted?

– Az biztos előny, hogy amíg élsz, játszol. A játék jó, fiatalon tartja a lelket és erőt ad a nehéz helyzetekben. Hátránynak csak azt gondolom, hogy az igazi családi harmóniát és a békés éldegélést nem sok zenésznek sikerül összeegyeztetni a pályájával.

– Énekelsz metalbandában, játszol színházban, énekelsz rockoperákat. Melyik az a világ, amit ezek közül igazán magadénak érzel?

– Mind én vagyok, ha nem lennék, nem csinálnám.

– Különleges életmű koncertre készülsz, de tőled megszokottan nem csak megismétled a tíz évvel ezelőtti jubileum koncepcióját, hanem ismét újítasz. Elsőként kérlek, mesélj nekünk a június 12-én, az Erkel Színházban tartandó koncertről! Milyen koncepcióval vágtál neki ennek az estnek?

– Igyekszem egy relatív keresztmetszetet adni olyan zenés darabokból, amikhez itt-ott közöm volt. Nem fog minden beleférni a programba, de nagyon dús lesz így is a paletta. A meghívott vendégeknél is szempont volt, hogy legyen kereszteződés a pályánkon.

– Ennek a folytatása lesz majd a Budapest Parkban, augusztus 12-én. Itt kicsit meglepődtem a helyszínválasztáson. Miért éppen a Park?

– Még nem voltam a Parkban, kíváncsi voltam, milyen. (nevet) Igazából nagy bulit akartam, de az Aréna nekem rideg hangulatú, a Park viszont az elmondások alapján a legnívósabb helyszín most.

– Erre az estére mivel készültök? Milyen hosszú programra számíthatunk az öt zenekar életművéből?

– Még alakul a műsor, de már elkezdődött a dalok dagasztása. Brutál hosszú lesz. Szívem szerint belegyűrném 3 órába, de nem hiszem, hogy 4 óra alatt lehetne tartani a nettó műsoridőt. Még egyeztetek vendégekkel, hogy minél színesebb legyen a felhozatal és, hogy ledobhassak magamról némi terhet.

– Tudom, hogy már én is sokszor megkérdeztem tőled, de adja magát a kérdés most is: Nem gondoltad, hogy erre a kerek jubileumra jó lett volna egy könyvet is összehozni?

– Gondoltam is, terveztem is, de egyelőre a tervezés fázisban marad a könyv. Nincs erre most idő. Nem szeretnék csak úgy összedobni valamit, hogy legyen…

– Szerinted van olyan az életművedben, ami sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint amit érdemelt volna?

– Persze, olyan mindig van, mert nem tud az ember mindent forszírozni egy ilyen méretű életműben. Vannak nagyon ütős dalok is, amik elsikkadtak a tömegben, de akár komplett albumok is. Az Omen Idegen anyag és a Kard Szívemen a dal albumai például ilyenek.

– Ha csak egy lemezt emelhetnél ki az életművedből, ami igazán definiálja azt, hogy Kalapács József zenei világa milyen, melyiket mondanád és miért?

– Az első Kalapács album, az Ösztön mindenképpen jó példa. Nagyon magaménak érzem és nagyon kerek, egész album.

Az interjút készítette: Szénégető Richárd – Ric$