Több mint 200 holttest egy város alatti pincében

A Dunakanyar, de az egész ország kétségkívül legbizarrabb látványossága a váci domonkos templom kriptájában talált mumifikálódott testeket bemutató Memento Mori kiállítás.

A pincében megtalált 252 koporsóban 253 múmia volt, mert az egyikben egy anyát temettek el a gyerekével. Az anya a szülés közben meghalt. Már tudták,hogy nem éli túl a szülést, ezért gyorsan papot hívtak, aki feladta az utolsó kenetet, és az asszony utána meghalt.  A kicsit ezután császármetszéssel emelték ki – a császármetszés helye a múmián jól látható a tudósok elmondása szerint. Mivel a pap ott volt, meg is keresztelte a gyereket, de a kisfiú is meghalt néhány órán belül. Így az anyát és a gyerekét egy koporsóban temették el a kriptában.

Különböző motívumok díszítik a koporsókat:

virágok, mint múlandó szépségek, hajtások, homokóra, kasza, eltört vagy kialudt gyertya, – ezek mind az elmúlást szimbolizálták. “A koponyák és a lábszárcsontok is megjelennek – ami nekünk furcsa volt, mert a tudósok nem tudták, hogy a keresztény motívumrendszerben használták a koponyát és a csontokat is. De úgy tűnik, ebben a korban ez szokás volt.”

Az 1760 utáni időszakból származnak azok a koporsók, amelyek fedelére a megfeszített Krisztust festették, a keresztfa tövében az első ember, Ádám koponyájával. A koporsók nagy részén jól olvasható magyar, német vagy latin nyelvű felirat fut körbe, mely az elhunyt nevét, életkorát halála idejét, esetleg foglalkozást jelzi. A korszak élet és halálfelfogására utal a néhány koporsón olvasható, az elmúlásra figyelmeztető „memento mori” felirat. Vagyis: emlékezz a halálra.”

A múmiák története

1994-ben a váci főtéren álló domonkos templom restaurálásakor, a statikai vizsgálatok során megkopogtatott falak az egyik helyen kongó hangot hallattak. Megbontva a téglákat egy üreg, és benne a mélybe vezető kőlépcső tűnt fel. A lépcsők egy boltozatos kriptába vezettek, ahol rengeteg kisebb-nagyobb koporsó halmozódott egymás tetejére, szinte a mennyezetig betöltve az egész helyiséget.

A Fehérek templomának kriptáját kezdetben csak a fehér kámzsát viselő domonkosok (innen a templom neve) használták, de 1731-től világi polgárokat is temettek el. Később Mária Terézia korlátozta, majd II. József meg is tiltotta a nyitott kriptatermekbe való temetkezést. A tiltás ellenére a kriptát rendszeresen használták egészen 1808-ig, majd lejáratát elfalazták, és az évtizedek múlásával már senki sem emlékezett rájuk.

A feltáráskor 262 koporsó, a csontkamrában pedig további 40 elhunyt maradványa került elő. A feliratok és a halotti anyakönyvek alapján 166 személyt tudtak beazonosítani. A kripta különleges mikroklímájának köszönhetően a holttestek többsége mumifikálódott, és jó állapotban maradtak meg a ruházatok, szövetek is.

A leletekből összeállított kiállítást 1998-ban nyitották meg Vác legrégibb lakóházának hűvös, középkori pincéjében.

A kiállítás:

A pincébe meredek lépcső vezet le, balra egy boltozott pincerészben a feltárás történetéről, ill. a 18. századi temetkezési szokásokról tájékozódhatunk. Jobbra egy újabb lépcső visz le a XIV. századi pince rideg nagytermébe. Szemben egymásra halmozott koporsók láthatók, a falakon körben a legszebb festett koporsókat, fedeleket állították ki. A terem hátsó részében egy szabómester, egy polgárasszony és egy csecsemő mumifikálódott teste nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben, üvegkoporsóba zárva.

Ars Memorandi kiállítás

A pincelejáró melletti épületben, 2015. nyarán nyílt a Tragor Ignác Múzeum új állandó várostörténeti kiállítása Ars Memorandi – Kapuk a múltra címmel, melyen Vác történetével, a török kiűzésétől a 19. század elejéig ismerkedhetünk meg.

Aki Vácon jár feltétlenül keresse fel Vácon a Memento Mori kiállítást.